LÉLEKFITNESS - NOWA H.BALL

és kettő

és há'

monster

Héder Barnának és Palik Lacinak üzenem, hogy megtaláltam Daemon Hill-t!!!

Ma hajnalban, 5:45-kor egy presszókávéval, és egy nulla-négyes Csévi Körtével a kezében sétált ki a csepeli gyártelepen az Öntöde utcai régi kohó épületéből. Szakállat viselt, és egy foltozott lódenkabátot. Cipője nem volt. Aztán rágyújtott egy betonszofira, és benézett a Bukake Show Massif próbájára, ahol cunamitáncot járt az Ephialtes StrikesBack című számra. Később borsót hányt a falra, és megpróbálta megtanítani a zenekart valami furcsa-nem létező ószomáliai labdajátékra egy cirokseprű-, és egy macskatetem segítségével. H. Daemon, elmondása szerint a Práter utca 12-ben lakik, albérlőként, idősebb K.Gyuláné lakásában. Telefonszámát személyiségi jogaira hivatkozva azonban nem
árulta el.

Részletek később.

SpártaTV - mert dörmögni jó!

www.delmagyar.hu/sport/hova_tunt_damon_hill_-_palik_laszlo_aranykopesei/2133215/

"criss cross rhythms that explode with happiness"

Drága ecsém felhívott két-három napja, hogy Csú kapott a születésnapjára egy páros jegyet a Stargarden-re, mert nagyon szereti az Osibisa-t. Az volt a kísérőlevelen, hogy vigyen, akit akar (és akitől nem áll túl messze a fent említett alap-félisten supergroup munkássága). Mivel Csú-nál a magyar hardrock krémje szokott forogni a kricsmi-szerű konyhában, és rendre tömegszállást rendez a parázna fiatalságnak (egyem a lelküket!), nem volt túl nagy a választék Osibisa-kedvelő emberekből, ekkor jutottam eszébe. Hogy is nézett volna ki, ha két szám között valaki beüvölt a harmadik sorból, hogy "acélszív"??? :D Persze a rock örök, és halhatatlan ;)

Na mindegy, a lényeg, hogy hajnali reggel tíz körül rácsörögtem Csú-ra, és megbeszéltük, hogy a három órai kezdést tekintetbe véve, fél- és háromnegyed három között csattanunk a Stadionoknál. Gondolom nem kellene megemlítenem, hogy negyedre értek haza a szüleim a verdával, sem azt, hogy harminckettőre ott voltam, árnyékban parkolva a kocsival (talán nem mondtam még, hogy félúton lakok Esztergom, és Babilon között...). Megtaláltuk egymást Csú-val, és betűztünk a Syma csarnokba, illetve betűztünk volna, ha lett volna olyan bejárat, ami kicsit is konvergál a metró kijáratához. Mindenesetre egy erőltetett séta után már bent is voltunk, teljesen kitikkadva. Vettünk pilzert, meg vizet (1230 Ft), és megközelítettük a színpadot. Voltak rendesen emberek, na persze nem annyian, mint amikor legutóbb itt voltam egy másik híres kilenc tagú zenekar koncertjén. Elvonszoltuk magunkat a tűző napon az első sorig, kortyolgattuk a vizünket, szívogattuk a pilzerünket, aztán felcsillant a szemünk, amikor pár hatvanas-hetvenes éveiben járó néger kisasszézott a deszkákra, és pötyögni kezdett. Kicsit elhúzódott a beállás, aztán el is mentek a backstage irányába. Csú meg volt döbbenve, hogy ennyi az egész, én meg csak magyaráztam neki, hogy ilyenkor van a ruhacsere, kipisszennek az utolsó sörök, stastbstc, úgyhogy keine Ahnung - mindjárt kezdenek.

Így is lett.

Magáról a koncertről nem tudok sokat elmondani, vagy érdemben nyilatkozni - személy szerint én nagyon élveztem, sokat énekeltem, és végig táncoltam az egész műsort (annak ellenére, hogy egy tarantinói nyolc éves tévéző-periódus után először mentem ki futni a Nyulak szigetére, és annyira be voltak/vannak durranva a combjaim, a felelőtlenül rövid nyújtás miatt, hogy az valami hihetetlen). Izzadtam, mint egy igás ló (nyilván hosszúnadrágban érkeztem, a látvány miatt), de látva azt, ahogy ezek az időtlenségbe burkolózott öreg emberek működnek a színpadon, meg sem fordult a fejemben, hogy nyugodtan bámészkodjak. A zene magával ragadt. És nem csak a zene - a "fíling" is! Csak két dolog motoszkált a búrámban, amikor rádöbbentem, hogy vége van: "O-Si-Bi-Sa! O-Si-Bi-Sa!" és hogy én így akarok megöregedni!

Az első 48 másodperc nem valami izgalmas (tisztelet a hangosítóknak :P )

Sikított róluk a jókedv, a szeretet, és a béke, mintha megragadtak volna valahogy azokban az édes hetvenes években... elképesztő volt! 

Talán az egyetlen dolog, amit a "rovásukra" lehet írni, hogy emberből vannak, és öregszenek, mint a világ. De érdekes volt megfigyelni, ahogy egy 74 éves fekete félistent kisegítenek a színpad közepére, leültetik, ő pedig mosolyog, megszólítja a közönséget, "boldogok vagytok? oké!", aztán felemeli a hangszerét, legyen az fuvola, szaxofon, vagy "csak" egy pár dobverő a kezében, és valami olyan csodát enged ki magából, hogy az embernek csak kerekedik a szeme!

És hogy hogyan él tovább ez a szellemiség?

Kilele! (do it together)

Idézet Wikitől:

In Ghana in the 1950s, Teddy Osei (saxophone) and Sol Amarfio (drums) played in a highlife band called The Star Gazers. They left to form The Comets, with Osei's brother Mac Tontoh on trumpet, and scored a hit in West Africa with their 1958 song "Pete Pete." In 1962 Osei moved to London to study music on a scholarship from the Ghanaian government. In 1964 he formed Cat's Paw, an early "world music" band that combined highlife, rock and soul. In 1969 he persuaded Amarfio and Tontoh to join him in London, and Osibisa was born. Joining them in the first incarnation were Grenadian Spartacus R (bass); Trinidadian Robert Bailey (keyboard); Antiguan Wendell Richardson (lead guitar); and Nigerian Lasisi Amao (percussionist and tenor saxophone). Their music is a fusion of African, Caribbean, Jazz, Rock, Latin, and R&B.

The band spent much of the 1970s touring the world, playing to large audiences in Japan, Australia, India and Africa. During this time Ghanaians Darko Adams 'Potato' (died 1995) and Kiki Djan (died 2004) were also members of the band. In 1980 Osibisa performed at a special Zimbabwean independence celebration, and in 1983 were filmed onstage at the Marquee Club in London. Changes in the music industry however (punk and disco primarily) meant declining sales for the band, and a series of label changes resulted. The band returned to Ghana to set up a recording studio and theatre complex to help younger highlife musicians. In the 1990s their music was widely anthologized in many collections, most of them paying no royalties whatsoever to the band.

In 1996 Osei reformed the band, and many of their past releases began coming out on CD. The band remains active in 2009, although Osei has cut back his touring schedule due to the effects of a stroke.

Many of Osibisa's works are highly danceable. A fair comparison would be to Earth, Wind & Fire from the USA, but with a “world” flair. Both groups feature highly complicated and sophisticated dance music with Afro-Caribbean bass-drum grooves and dynamic horn charts (example: Ojah Awake), and both groups could be criticized as “insipid disco” on titles which seek a more commercial appeal (example: Dance the Body Music, Lets Do It).

The name Osibisa was described by the band members as meaning "criss cross rhythms that explode with happiness" but it actually comes from "osibisaba" the Fante word for highlife.Their style influenced many of the emerging African musicians of the time.

• Saxophone — Teddy Osei
• Trumpet — Colin Graham
• Percussion, Congas — Kofi Ayivor, Nii Tagoe
• Drums — Sol Amarfio, KB
• Keyboards — Bessa Simons, Kwame Yeboah, Chris Jerome, Emmmanuel Rentzos
• Guitars — Kari Bannerman, Gregg Kofi Brown, Wendell Richardson
• Bass Guitar — Victor Mensah, Herman Asafo
• Vocals Gregg Kofi Brown, Teddy Osei, EmmanuelRentzos, Wendell Richeardson & all on BV's
• Tour Manager Mick Tresnan AKA Mick Tee

erősen ajánlott link:

www.osibisa.co.uk/

Forrás:
A kutya sportszerű tenyésztése, nevelése és idomítása (Függelék)
írta: Ilosvai Lajos Károly ( M. Kir. Gazd. Tanácsos, A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Ügyvezető Igazgatója)

Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat Kiadása, Budapest
(1921, 1928 teljesen átdolgozott és bővített második kiadás)

és a vizsla.hu kutyusok

http://www.facebook.com/album.php?aid=2039155&id=1397523386&saved#!/group.php?gid=123315914361137&ref=mf

Szombatestepesten.

Azt hittem Babilonom megvár, de mint mindig, most is idő előtt elkezdett élni, és létrehozni "valami jót, valami kedveset" - írná Kaiko, de neheem, most ez egészen más volt. Inkább megfoghatatlan, vagy ha nem akarok ennyire frázisokban beszélni: szar.

Az a leányzó, akit hívtam, még csak válaszra sem méltatott, mondjuk naivan azt gondoltam, biztos nincs pénz a kártyáján. De hogy a nete és a legközelebbi telefonfülke is beszart... na mindegy, sejtem, hogy ugyanaz, mint én, már mentalitásban, négy kör ász, satöbbi, és gondolkodik a szentem, hogy mit lenne jó, meg hogyan visszaírni, és aztán semmi nem lesz az egészből. Kimegyek bánatomban nyulat kajálni a Kupival a szigetre, de persze ez sima futásra változik, tekintve, hogy gúrni kezdtem (végülis itt a nyár, vége a tavaszi pólószezonnak). Aztán szürkére vált drága pestünk égboltja, így marad az Akácfa, annak is a szeparéja pláááne, ahol Cs. Szilveszter méri a tequilát! Bumm, a fejbe! Három kóla után már kókadok, bedörmögök egy feketét, kicsit smúzolunk a többiekkel, jó flash olyanokat is látni, akikkel csak a ritkásban futunk össze. Aztán elindul a massif a Dürerbe, dubstepre, minimálra, estébére, agyhalálra, mi meg lassan asztalt bontunk a tömegközéppontban, és nekiesünk az Üllői út végtelen flaszterének, kitaposva Klárából a szuflát. Jeffy check jön, pár sörrel, meg almával s körtével körítve, a harmadik emelet fogságában. Megnézzük a Krumplikat, leköszönünk a másodikos lakásavatóra, kis smúz, oszt' irány a Kupola. Valószínűleg tényleg nem lesz kár érte, ha bezárják, bár nem tudom. De nem is érdekel annyira, mint...

Ott van négy hölgy, bár Manka húgát inkább mégis csak lánynak nevezném, ha nem lesz sértődés. 13 éves. MI A FASZT KERES ENNYI IDŐSEN SZOMBAT ÉJJEL A NAGYVÁRAD TÉREN?????? Mégse lennék jó családapa. Ennyi a konzekvencia. Bezsákolódunk az iszonyatosan nyugdíjas sazgú Klárába, mind a hatan, amit utálok, mert csak zsivaly van, szexiség, és duhajkodás. Humpákolás azért nincs, tiltom is! Telefonon áttűnik az infó, hogy tíz perc múlva ott vagyunk a Négy Szürkéhez címzett kocsmánál, a Mechwart liget magasságában. Ennek megfelelően választom ki a vezetési stílusomat, és bár kis késéssel, de épségben ott pilzergek az ajtó előtt. Aztán kiszáll a sereg, én meg egym,illiárddal hajtok a körúton, hátha felborulok valahol. Nem mintha idegbeteg lennék, á, dehogy. Vilmos, ilyenkor hol vagy? Még infó a pajesz mögé: karaokebuli lesz, bemegyünk. Azért eleinte csak ácsorgok a szemerkélő nedvességben az ajtó előtt, mert nem nagyon szeretem a karaoke-t, pláne, mert fogalamam sincs, hogy kell tisztességesen leírni. Az idősebb hölgy kurva jól énekelt, a díszpinty se volt rossz, sem a két mozdulatlan csóka, de mindent összevetve azt hiszem elmondhatom ,hogy abszolút semmi keresnivalóm nem volt ott. Még a pultoslány se tetszett! ;)

Kitaláltam, hogy eső ide vagy oda, én sétálok egyet a környéken. Akivel beszélgetni akartam, egy mellimplantátumos srác karjaiban olvadozott, úgyhogy nem maradt túl sok kedvem ott maradni, és csendben szürcsölni a tonikjaimat, meg a kivetítőt bámulni. Kiléptem az ajtón, és se szó se beszéd viszlát. Körbesétáltam mindent a környéken; mondanom sem kell, tudom, hol a legjobb a kávé, hol árulnak olcsón Ászokat, hol kedvesek az emberek, melyik utcába tilos bemenni, satöbbi. Kiszórakoztam magam, gyönyörködtem a szépségemben (amióta gyúrok, elpusztíthatatlan, legyőzhetetlen Toruk Máktó vagyok XD), sétálgattam, aztán meghallgattam Jí problémáit, de megegyeztünk abban, hogy leszarjuk, így bement Mankával táncolni (hangsúlyoznám, hogy egy karaoke partiról beszéltem eddig!), én meg beültem a kocsiba, hátravágtam az anyósülést, felhívtam párszor a Lelassultakat, hátha kell egy felszabadító fuvar, aztán elküldtem a jobb hátsó hangszórómat az anyjába, és bealmáskörtézve bepunnyadtam, a nyilván üvöltő zene mellett. Nem telhetett el sok idő, mert nem szoktam ilyenkor aludni; Jí hívott, hogy átmannek arra a helyre, ami itt van nem messze, macskaköves, és olcsó a kannásbor... aham, folyóbor, macskakő, a híres "...ott állt az a három kúrva zsidó... -de Dottore, én is zsidó vagyok! -nem baj, de ott állt az a három..." történet, akkor ez a Móri borozó lesz, a Hattyú ház mellett, bár szerintem zárva van 11-től. Átkocsikáztam, a szakadó esőre való tekintettel a karib tenger kalózainak remixét hallgatva, és megálltam a - zárt - bejárat előtt. Mire telefonáltam volna, a csipet csapatból páran megjelentek. Mondom zárva van a hely. Erre mosolyogtak, és elsétáltak a Mammut felé. Kérdés, hogy mi a faszomnak járok én autóval? Na mindegy, aggódni kezdtem, mert Jí már a Mammutnál volt, öcsém meg eltűnt. faszomat az akciós Johhny Walker-be! A nagy korsó (1l) Hunters meg nyolcszáz forint körül volt. Köcsögök. Nekiálltam a szuperfilozófiámmal kikalkulálni, milyen útvonalon mozoghat ez az állat, és sikkerrel fel is vettem a Jégkert magasságában. Aztán átmentem a Mammut 1 bejáratához, mert Jí, meg a többiek is ott voltak. Akkor faszom, csüccs be, és húzzunk innen a retekbe. Mármint nem a Retekbe, hanem a picsába inkább. Huszonhatmilliárdcsilliárdtrillióhatezerszázmillióezerszázötvenkilencmillió hívást bonyolítottunk le, egymástól uszkve tíz méterre, mire sikerült bevarázsolni mindenkit a kocsiba. Át a Délihez, kis utca "mindegy, itt jó lesz", és "csak hadd menjek már haza!". Utána Nagykovácsi, egyik kedvenc településem, derékig érő sár, stb.; semmi gond, az eső úgyis lemossa a kocsit, amit én ígértem faternak! Még egy kicsit hallgatnom kellett, hogy "a kurvásat!" (beer see walk - picsa lp), hogy "nem a másik irányba kell mennünk?", és hogy "teljesen rossz irányba megyünk!". Vicces volt. Elkanyarodtam szentiván felé, mert gondoltam összeszedem a szolgálat után fatert, vagy a füves úton megyek haza (kábítószerfüggők és egyéb untermensch-ek kedvenc átjárója a két település között). Felvettem fatert, némi értetlenkedés után, aztán hazatűztünk félmilliárddal (amikor ott ül a tulaj, rendkívül óvatosan vezetek). Még megkínált egy sörrel, de már délelőtt elszállt az ihletem, amikor kiderült, hogy mindenki baszik rám, és semmi nem lesz a szigeti bebutulásból. Fater lefeküdt, Jí kiborult minden miatt, Lekter csak bután állt a szultánjában a teraszon, én meg megfuttattam Fáunkát a kertben, elszívtam egy jó hosszú pilzert, és bevágtam magam a konyhába. Flamóztam, levetkőztem, besomódtam az ágyamba, feldobtam a fülest, és elátkoztam magamban az összes pesti szombat éjszakát, meg az összes nőt a világon.

Ma 11 körül keltem, olyan baromságokat álmodva Kovácsovics Fruzsináról 

és Nagy Feróról, meg egy kurva rossz koncertről, családi fűszerrel megbolondítva, meg rokikarival (mozgássérült parkolóigazolvány), hogy azt hittem, nem is létezek igazából. Kicsit morfondíroztam a világ jogosságán, aztán elbúcsúztattam anyácskámat, meg a nagynénémet, csináltam valami flamót, és azóta flashelgetek, kávézok, meg pilzergek itt a vasam előtt. Nemsokára indul a nagy margamenet (Kendermag buli a szigeten), ahova késve, de megyek, pláne, ha csak ennyire marad szar az idő.

Kaptam egy fura kommentet space-en, az egyik dídzsé karnációm oldalára:

Your essence is equal to the beauty of a galaxy. Your cleverness helps me breathe without the need of oxygen. Blinking reveals the true visage of beauty hidden within your eyes. Your beauty is equal to the smoothness of a polished gem. I sense wild vapors of sweet champagne in your larynx. A starfish's lifelong hallucinations of gelatin pools and of actuaries floating upon the foam and reciprocal ohm. The music that flows from your instruments overwhelms me with creativity. I keep searching for you between the cushions. I relentlessly desire cotton candy lollipops. In your presence even my shadow acquires the sensation of touch. You have not yet reached the height of your creativity. I find your eyes to be a wondrous amusement park filled with neo-plastic pleasures and turkish delights. How can I help but use your eyes as a means for self-asphyxiation? As the bliss slowly rises in my incandescent eluxulator, your mere presence has a euphoric effect upon me. What wonderful vibrations you are capable of.

Kirándulás az Egri Díszletvárhoz G Y A L O G ! :D
azt találtam ki, hogy vasárnap hajnali reggel tízkor összegyűlünk mi harcosok, és a fehérnép a solymári madaras nagyközért /auchan, igen!/ parkolójában (mondjuk a bal oldali bejárattal szemben - ez van a legközelebb a 18-as busz uccsó megállójához; egyébként a járat a szentlélek térről startol, kb. 20 percenkint), aztán jól teletöltjük butykosainkat, s hihetetlen nyugalommal arcunkon útra kélünk, útra bizony, a hőssé válás rögös szekérnyomán. megtekintjük a pilisborosjenő és pilisvörösvár közti indokolatlan solymári tavat, majd annak partján megszállunk egy erdőcsíkot, s máris támadhatjuk az egri 'béta' várat! nyilván nem ez az igazi egri vár, félreértés ne essék - inkább csak amolyan díszlet-féle, külhoni cücc. sőt, ha esetleg úgy döntünk, nyílegyenesen átvágunk erdőn, mezőn, úgysem állhat utunkba senki!
ha viszket, megvakarjuk, ha elfáradunk, leülünk a fűbe, ha kifulladunk, elszívunk egy pilzert, ha szomjazunk, megisszuk...
programként azt találtam, ki, hogy mindenki azt csinál, amit akar - így tutira mindenki jól fogja érezni magát (én a gondolkodó-labdámat, egy pakli pornókártyát, és egy nintendót viszek :D).
félénkebbeknek elárulom, hogy a táv inkább nevetséges, mint komoly.
visszafelé opcionálisan ugyanarra jövünk, vagy aki akar, elsétálhat párszáz métert a borosjenői buszmegállóig, de ott csak egyszer voltam, most kedden hajnali három körül, és fogalmam sincs, mikor indul busz, és hova. bár gyanúsan árpád apánk hídjához...

mindenesetre mindenkit szeretettel, és a saját felelősségére várok!
vasárnap, reggel tíz, parkoló.

a Tábornok

térkép: ...

Nowa: összegyűlt hát vala a nagy sereg, s dárdáinkat a nap felé szegezve bevettük eger várának mását. megdézsmáltuk a zsákmány nagy részét, erőltetett menetben elértük délutánra borosjenő falvát, s annak felégetése után trubadúrmasinánkat igába hajtva nekiveselkedtünk a vörösvári csatamezőknek, hol sátrat vertünk, s hajnalban megindultunk vala soroksár felé.

Nowa: soha. kiránduláson nem olvasok. (:

Ági: remeknek ígérkezik :D vigyél egy jó könyvet :D


Gáff:

Tisztelt Blop Tábornok!

Nevem Sir Gáff, A Délceg Lovag. Az Egri Vár bevételére, mit meghirdetett a Mi Urunk akaratából, hogy megtisztítsuk amaz hitetlen szaracénoktól Nagy örömmel, s lovagjaimmal - bár kevesen vagyunk - Odavonulunk az Schaumari Madaras vár falai alá a megadott időpontban, s pirkadatkor, mikor parancsot ád, lerohanjuk, s felégetünk, s lerombolunk ott mindent. Minden házát, falat és pajtát. Ellenségeinknek csak az Isten irgalmaz, mi nem! Ott leszek Nagyuram.
S köszönet is illeti, mivel az áruval megrakott karaván épségben megérkezett. Hálás köszönet érte Neked, Lord.


          Sir Gáff Largedick.

Lekter:

Viszont izenet Lord Lektertől, az Egri vár bevételéről szóló galambposta ügyén!Jó napot kívánok Nagyuram. Az izenet eljutott váramba, s a tanács úgy döntött, kiküldetjük seregünket az Egri vár bevételére, s megtisztítására a pogány móroktól. Örömmel, s büszkén harcolok kegyelmed, valamint Sir Gáff Largedick vezér oldalán a csatában, mely holnap veszi kezdetét, mikor a nap már jócskán emelkedőben van. Én és a királyné I. Kovácsossy Úrnő, valamint félelmet nem ösmerő hordánk a tízek rendje meg fog jelenni az előre megadott csatlakozási ponton, a Nagy piacnál. Dicsőség a királynak, s annak hű hadvezérének Blop tábornoknak.

Üdvözlettel szerető fivéred, s burgundia uralkodója: Lord Lekter, a Rettenthetetlen.

Utólagos hozzáirat: Ha netán elesnék a csatában, hozzanak vissza pajzsomon, s égettessenek el az árvák mezején. Úrnőmet tartsák jólétben, hagyják özvegyül, s hozzá bántó szót ne intézzenek, illetőleg ellene becstelen cselekedetet ne tegyenek.
...!

Küldte: Lekter ecsém

"Múlt héten hosszas filozófiai vitát folytattam Dr. Günter von Hazelnut-tal, a vadon élő patások (ide értve az albatroszokat is, akik ugyan nem patások, inkább szárnyasok, de ezt Günter is tudja) szakértőjével. A vitánk tárgya az volt, hogy vajon képes-e egy szürke marha annyi kolbászt enni, amennyit két szürke marhából készítenek. Hazelnut érvei a következők voltak:
1. Ha egy szürke marhából, ami megközelítőleg 550kg, feleannyi kolbászt nyernek, mint maga az állat súlya (tehát kb. 275kg-ot), akkor a két szürke összsúlyát meg kell feleznünk, és így megkapjuk egy szürke marha súlyát. Ez azt jelenti, hogy a válasz egyértelműen nem. Mivel egyik patás élőlény sem képes megenni annyi kolbászt, mint amennyi a saját testsúlya.
2. Ha azt vesszük, hogy a szürke marhákból készült kolbász zsírtartalma, és az elkészítés során hozzáadott tartósítószerek mennyiben tartoznak egy szürke marha étkezési szokásaihoz, akkor arra jutunk, hogy (feltehetőleg) semennyire. Ebből következik tehát, hogy a szürke marhának nem ízlene a "saját" húsa, sem az emberek által kifejlesztett tartósító szer íze. Ilyen formán kiköpné a kolbászt ahelyett, hogy lenyelné.
3. Ha mesterségesen juttatnánk a kolbászt a marha szervezetébe, akkor az állat elpusztulna.

Dr. Hazelnut érvei igen hihetőnek hangzottak, de nem hagyott nyugodni a téma. Elmentem hát Párizsba, hogy elbeszélgessek erről a témáról Francoise Jean Pierre-el, a Luvre biztonsági őrével. Lássuk be, hogy neki semmi köze a szürke marhákhoz, de hátha beletrafálok (gondoltam). Jól gondoltam, mert kiderült, hogy Francoise nem csak ért a patásokhoz, de szürke marha szakon végzett a Yale-en. Mikor feltettem neki is a kérdést, egy nagyon egyszerű példát hozott fel nekem.
"Maga szerint egy ember hány kiló olyan kolbászt tudna megenni, amit emberekből készítettek?" - ekkor elhánytam magam - "Mert szerintem, ha egy átlag emberrel számolunk, aki mondjuk 90kg, akkor azt is megtudjuk, hogy egy ilyen átlag ember mennyi kolbászt eszik. Egy ilyen ember körülbelül másfél-két kiló kolbászt képes megenni, de utána rosszul lesz. Tehát a válaszom az, hogy fingom sincs."
Ezzel le is zártam a beszélgetést Francoise-val.
Ám kutatásaim itt nem érhettek véget. Felkerestem Samuel J. Smith-t, a Kaliforniai vadon élő állatok specialistáját, hogy neki is feltegyem a kérdéseimet. Nem kaptam repülőjegyet, így kénytelen voltam hajóval menni az Államokba. Négy napig tartott az út, és mire odaértem, szinte az összes pénzem elfogyott. Hál' Istennek előre lefoglaltam és kifizettem a hotel szobámat. Béreltem egy autót, hogy gyorsabban odaérjek Smith-hez, de sajnos félúton lerobbantam. Stoppolni kezdtem, de nem nagyon vettek föl. Talán 50 mérföldet is megtehettem már, mikor egy kamionos végre megállt. Mikor odaértem Smith és családja nagy szeretettel fogadtak. Mikor végre le tudtam ülni Samuel-el, felhívtak, hogy hol van a bérelt autó. Mekegtem-makogtam, és végül sikerült tört angolsággal elmagyaráznom, hogy mi történt. Végül eljött a nagy pillanat. Meg kérdeztem Smith-től, hogy szerinte lehetséges-e a dolog, erre ő: Mi az a szürke marha? Sose hallottam róla.
Összetörve érkeztem haza. Hiába kerestem a választ, nem találtam. Mikor már-már feladtam a reményt, találkoztam egy igen híres tudóssal. Úgy hívták, hogy Lazlo Hornfeigl. Azt mondta, hogy ő tudja a választ. Annyira tudni akartam, hogy a szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Most végre fényt deríthetek a nagy rejtélyre. Nagyon egyszerű, - mondta Hornfeigl - az egész kérdés egy ősi labanc mitológiából származik. Röviden annyi, hogy élt egy labanc, aki megette az asszonyát. Bosszúból, mert az előbb húzta ki a karfiolt a földből, mint kellett volna. Ezt látták a marhái is, és utánozni kezdték a gazdájukat. Ez volt a nagy labanc-marha vész. A mese tanulsága az volt, hogy a labanc gyerekek ne lopjanak rósejbnit. Tehát az ön kérdésére a válasz, - folytatta, miközben én már lázban égtem, hogy megtudhassam az igazságot - hogy ha a kolbász készítője rósejbnit lop, akkor igen.
Nos, a tanulságot mindenki le tudja vonni...
Prof. Chars W. Davidson, a Harvard egyetem tudós professzora, szociológus, politológus, irodalomtörténész tanár, fiziológia, matemetika docens, és Golden Globe díjas tubaművész."

LEKTER.BLOG.HU

Íme, Chars-szal "összefutottunk" az Arckönyvön:
"
Chars - március 18., 14:49
Szia pöcs!
Na beregisztráltam a p*námat én is. Nem tudom hogy jelöljelek ismerősnek, de ha idő közben rájövök, tuti megverlek. Na s*ggbekuki. Noi siamo il puma

Én - március 20., 17:22
p*na. sör. kirby.
pölös.

Chars - március 30., 0:16
Úgy hiszem ideje tisztázni egy dolgot. Van egy, a Magyar Köztársaság irodalmi nyelvezetébe nem olyan rég beépült szó, melynek jelentésével nincs mindenki tisztában. Ennek definícióját írom én most le neked, hogy ne keveredj olyan szituációba, hogy esetleg rosszul használod e szót a jövőben, és hogy ne legyenek téves gondolatfuttatásaid, melyek ezen szócska értelméből, illetve jelentéséből fakadnak. Tehát jól figyelj!
A szó: Horn
Angolul e szó jelentése: duda (tülök, tuba)
A magyar jelentés ennél azért bonyolultabb. A szó az 1990-es évek eleje tájékán jelent meg először a köznyelvben. Akkori jelentése: putri, kalyiba, jurta, fedetlen faház, omladozó épület. Napjainkra e szó jelentése több különböző jelentést is kapott. Beépült a szlengbe, az üzleti nyelvbe, valamint a jelbeszédbe is. Szleng formájában büdöset, váladékot, vizeletet, bélsarat, illetve egy bizonyos kisebbségi társadalmi osztályból származó személyt jelent. Az üzleti nyelvben jelentése: hazug ember, hazugság, sikkasztás, lopás, átverés. A jelbeszédben a Horn szó a következő képen jelenik meg: A jobb, vagy bal kezünket ökölbe szorítjuk, ezután középső ujjunkat kiegyenesítjük.
Ezek után következzék egy kis történelem...
A Horn szó az ókori Egyiptomban született. Ekkor még nem hogy nem negatív jelentése volt, hanem éppen ellenkezőleg. Az akkori egyiptomi hitvilág egyik nagy istenségének, Hórusznak az imákba foglalt neve. Ezeket az imákat óarameusi nyelven intézték az egyiptomiak. Íme egy részlet egy akkori imából: "Sumilli e frudlie copossima de Horn. Tua ke ullime le Horn. Jokko Onno i klupenne de pai ellde bodnari Horn."
Ezen ima jelentése: Hála és köszönet neked Hórusz. Mindenek felett való vagy Te Hórusz. Hallgasd meg imáinkat, s védelmezz meg minket a gonoszságoktól, ó nagy Hórusz.
Később, a középkor tájékán, már Európában is megjelent ez a szó. Ekkori (1500-1600-as évek) jelentése: Pápa, érsek, homoszexuális ministráns, pedofil pap. Később, a XIX. század közepére a Horn szó annyira megkopott, hogy már csak a homoszexuális és a pedofil szavak egyik szinonimája volt. Napjainkra pedig a már említett jelentésekkel bír.
A következő szó, melyet megfejtek, s továbbküldök Neked (kedves érdeklődő), a Feigl szó. Erről elöljáróban csak annyit, hogy a germán népcsoportoktól ered, mai jelentése pedig: Spakli.
Üdvözlettel: Prof. Chars W. Davidson, a Harvard egyetem tudós professzora, szociológus, politológus, irodalomtörténész tanár, fiziológia, matemetika docens, és Golden Globe díjas tubaművész."

Kiszel Tündivel szólva: zsííír!
Aztán ma estére még egy rövid kis idézet az egyik postafiókomból. Az első levelet a gimiben létrehozott osztálylistára írtam.

küldő: werther /détokz/
tárgy: undor
http://video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535&ei=OhusS72WFKKa2wLVy9zSBg&q=szennyv%EDz&view=3#

leslie
Na neee... Már láttam, akkor is szar volt!
Csövi!

dini
Hát ebbe én is belenéztem: úgy látom a japánok megérdemelnek még egy atombobmbát. Többek közt az bosszantó, hogy amit találnak a tengerben arra azt hiszik hogy az övék pl.: delfin.
Kb. egy hónapja a munka helyemen digitalizáltam a South Park egyik epizódját, amiben a delfin és bálna vadászat volt a téma. Jöttek a sárgák a delfin show-ra és lándzsákkal kinyirták a delfineket, aztán mentek egy stadionda, ahol a delfin nevű amerikai foci csapatot mészárolták le. Szóval elég kritikus kis rajzfilm, ami nyomokban tükrözi a valóságot.
 Jó 8 (eight)
 Dini

És ha már itt tartunk: száz évvel ezelőtt előadtunk az osztállyal egy Bertol Brecht darabot, a Szecsuáni jólélek-et (vagy jólelket). Anyám Szolnokon tanít, és elkérte a zenét, amit csináltunk az előadásunkhoz. Meg is kapta. Meg is csinálta az ottani suli valamelyik feltörekvő osztálya. Szeretettel meghívtak minket, öregeket. Szervezkedni is kezdtünk. Hát... íme:
"
!MEGHÍVTÁK AZ OSZTÁLYT!
Hola!
A Szolnoki VV. Iskola ikszedik osztályos tanulói előadják a Szecsuánit, és mivel nagyon örültek, hogy ezt anno egyszer régen, az átkosban már mi is megcsináltuk, szeretettel meghívtak és várnak minket az ő előadásukra!
Egyetlen probléma van: k.-ra elfelejtettem, hogy pontosan mikor, meg hol lesz, nyilván Szolnokon, és talán a hónap valamelyik utolsó napján, de meg kell várnom anyámat, hogy részleteket szedjek ki belőle.
Szóval ez van, meg a Tölgyi Hollandiában.
A társasági életet szabotálóknak meg üzenem, hogy...   ...mindegy.
és az egyik blogom:
www.myspace.com/gyermekcore
(valahol jobb oldalt van a cucc)
(megígértem tegnap, hogy linkelem)
A. (mint angyal ;) )
ps.: nemsokára dobok még egy mailt, a részletekkel. egyébként kenguruzzunk, én sztem tutira kocsival megyek, ergo három embert kényelmesen el tudok vinni (aki elviseli az elmebeteg zenéimet, vagy szereti az orális szexet - előnyben! XD). kíváncsi vagyok, meg tudta-e a tanulni a nagypapa a szövegét :D
 
Bbundi: Mi van? Mindenkit leszopsz, aki veled meg?
   
Nowa (Werther)   
köhm.. valamit félreértettél papám :D
   
Leslie: Hehhe!
Ez érdekel! Akár még jó is lehet. Vajon a zenéik is olyan jók lesznek,
mint a mienk, vagy csak a darabválasztás tud ilyen zseniálisan
fenomenális lenni?
Már edzem maga orális szexre. Olyat dagonyáztam edzés közben, hogy kb
2év alatt gyűlik össze ekkora sárréteg a nyakamon, de ma 1 napa alatt
elintéztem ezt.
Este folytatás! :D :D
L.

Nowa (Werther)   
háát... valahogy onnan indultunk ki, hogy anyám látta régen a darbaot, magyar...
Werther: háát... valahogy onnan indultunk ki, hogy anyám látta régen a darbaot, magyarul d a r a b o t, és aztán a szolnokiak választása ez lett. de nem volt zenéjük, én mag sokat hallgattam pár hete/hónapja a mi zenénket, és anyám elkunyerálta tőlem, én meg odaadtam... úgyhogy sztem tök ugyanaz lesz a zene :D
azt hiszem a totális félreértések elékerülése végett kénytelen leszek kikötni, hogy csak hölgyek, illetve a Fenyő jelentkezését fogadom el a kocsikázásra! XD
kár, hogy nem azt írtam : "torture porn" XDXDXD

Nowa (Werther)   
ELŐADÁS: MÁRCIUS 30. 18h. HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon) ingyenes. http:...
Werther:
ELŐADÁS:
MÁRCIUS 30. 18h. HEMO (Helyőrségi Művelődési Otthon)
ingyenes.
http://www.stefania.hu/cikk/3350/szolnok.html
http://maps.google.hu/maps?hl=hu&tab=wl
mivel nagyon szép a sétálóutca, meg tök jó kajáldák vannak a közelben, szerintem menjünk korán.
Csók: Nowa
 

Zs.: Sziasztok! Azt hiszem, megfelelek a kritériumoknak, bár a hölgy kicsit túlzás...
   
Zs.: Sziasztok!
Azt hiszem, megfelelek a kritériumoknak, bár a hölgy kicsit túlzás... ;)
Szóval foglalhatok egy helyet abban a járgányban? :)
Kíváncsi vagyok, milyen lesz a darab, én már a felére sem emlékszem...
Zs.

Bbundi: :):):):):)
   
Zs.: Tudod, hogy nem arra gondoltam :)
Csak a hölgy/elviselni a zenét részre.
Zs.
   
Werther: :D (a többit majd privátban ;) )
hátez... XD
 
Tölgyi: Hello! I think, I should will go to that performance! So! I am really curius, what's up with you, all you guys! I am serius now!
 T.

Werther: drágák!
akkor eddig
Zs. (<3)
Leslie
Bbundi
Tölgyi
meg én
(Don?)
a csapat. ki jön még kocsival?
A.
(Jézus Krisztus egyik reinkarnációja)

Bbundi: én még nem mondtam igent

Werther: de jössz.
még én is ráérek, hmm?! ;)

Tölgyi: Helloka!  Én sem biztos, hogy tudok menni a szolnoki előadásra. Sőt, most az a valószínübb, hogy nem fogok tudni menni.
Tölgyi.

Werther: ..hát Zs.! úgy tűnik, már csak a Leslie-t kell lebeszélnünk az útról! ;D
(jóvanna, bocs)
N.

Sas: Tücsöknek szóltatok?
Végülis az ő életművéhez szervesen kapcsolódik a dolog (még szerzői jogok is felmerülhetnek:))!
Első közelítésben engem érdekel és ha megyek, akkor Zs. mellett még 5-en beférnek. (Ez ún. pozitív diszkrimináció)
Persze még nem említettem otthon...!?
A reményhal ...

Leslie: Sziasztok!

Ha senki sem megy, akkor hozhatok a 6 személyes autóba +1 főt?
Különben nehéz lesz ám lebeszélni engem arról, hogy menjek. Jót akarok
röhögni, hogy milyen szánalmasak lehettünk anno.
Addig is minden jót!
Leslie

Sas: Nowa!

Vladimirrel beszéltem (Tücsök), de a kedd elég zűrös neki, miközben erősen érdeklődik.
Van máskor is előadás?
Írj hamar (pl. egy órán belül jó?)!
Csaaaaaaaaaaa!
S.

Werther: zulu+23h
fogalmam sincs.
anyácskámat várom, minden további infó délután.
N.

ui.: Leslie csak vicceltem, hátha lesz egy jó napom.. érted?! :D
azon filózom, ezt a fenti pár embert leszámítva miért nem válaszol/reagál senki?

Werther: akartok profin csirkét lopni?

www.omardr.blog.hu

Zs.: ez halálos :)

Werther: :)
van még a jóból ;)

Leslie: Na akkor jól értelmezem, hogy:

Nowa
Don
Zs.
Sas
Leslie + Andi
Tölgyi

Ez akkor 2 autót jelent? Kinek van?

Leslie

Zs.: Egész sokan lettünk :)
Én sajna nem tudom bevállalni a másik kocsit. (Persze a benyapénzbe úgyis beszállunk.)

Zs.

Leslie: Na örvendjetek!

Anya mondta, hogy 80%, hogy kölcsön tudja adni a kocsiját. Az 5
személyes és elég kényelmes. Abban ( ha egyáltalán megkapom ) van még
3 szabad hely és Solymárról indulok vele.

És semmi orális szex nincs.. :D

Zs.: Azt hiszem, meggyőztél :)
Merre mész? Ha lehet, nem mennék ki odáig ;)

Zs.

Bbundi: :D:D:D
szerintem ez állat! Ahogy a monopóliumot megbontja egy új piaci szereplő, egyszercsak nem kell szopni. ez amolyan kapitalizmusmapping! remélem nowa már fölismerte ugyanezt, és éppen a leslie-hez intéz kartelfelkérést.

Zs.: :)
Amúgy mikorra megyünk? Nowa valami korábban leérést emlegetett...
Vagy az új és a monópoliumától éppen megfosztott régebbi szereplő nem igazodik egymáshoz? ;)

Zs.

Lelsie: Szervusztok!

Nowa szopatási monopóliumát hagyjuk békén, nem is akarok még csak
lekartelezni sem vele... :D :D Don abban az autóban utazik. Nem
kommentálnám...

Beszéltem Sas-sal! Mégis az ő járgányával megy a csapat egy
része... Vannak megállók, ott lehet csatlakozni.

15:15 Hűvösvölgy
15:30 Moszkva tér

A többit vele való egyeztetés után. Nem tudom, hogy merre megyünk
utána, bizonyára a 4-es út a befutó, azt meg az Üllői úton lehet
legjobban elérni. Talán a Gellért téren keresztül...

Ha valaki nem tudná a Sas számát - 00 00 / 000 00 00
  Tölgyi mondta, hogy holnap kb. délig elválik, hogy jön-e.
Zs.? Mi lenne jó neked? Mármint a csatlakozás szempontjából? Ha
emialben írsz, és beleillik a menetrendbe, akkor képviselem az
érdekeidet! ;)

Üdv: Leslie

Zs.: sziasztok!

Nekem a Moszkva a tökéletes.

Ha megmondjátok, azon belül hol várjak, akkor ott leszek 15:30-kor.
Zs.
"

...és így tovább. Baaaaalag'áááááára'éééénják'ovááááááááááábbb...


 

Arról, hogyan kell csirkét lopni

Mindenek előtt nagyon fontos, hogy akkora vesztest képezzünk magunkból, hogy idővel kialakulhasson a következő helyzet: annyira messze megyünk mulatni Budapesttől, ahol a falunak már nincs lakossága. Az első napot nyilván néhány meleg sör elfogyasztásával, és a környezetünk megfigyelésével töltjük. Másnap délután, felriadva a delíriumból birtokba vesszük a mellékhelységet. Miután megfelelően kiizzadva, égő gyomorral megoldottuk valamilyen furmányos módon a papírhiány problémáját, a nyitott hűtőajtó előtt eltöltünk néhány húsos percet, és már fejben eldöntjük: itt nem lehet a lángelosztó, így le kell mondanunk a kávé által kiváltott gyönyörről. Égő gyomrunkra a legjobb választás nyilvánvalóan egy falatnyi kolbászvég, és az utolsó pohár maradék langymeleg 12%-os őszibaracklé. Ettől a bombától máris onanizálni kezd a kisagyunk, s mentális életünk csúcspontjára érünk. Mivel sem a kásásan fogható parlamenti közvetítés, sem a dobhártyánkba recsegve érkező helyi adó versszavaló, nyugdíjas-aktivizáló műsora sem nyújt testi-lelki megnyugvást, ezért utunk máris ismét az élelmiszerraktár irányába orientál minket. Csalódva az Úr művében realizálnunk kell, hogy csak egy fél kilós génkezelt, bio sertészsír áll rendelkezésünkre.
És innen kezdődik szerepjáték szerű hányattatásaink egész sora, melyek végén a valós halál kacsintgat felénk.
Megragadva elhaló bátorságunk és testi erőnk utolsó remény-csíráit, harapunk egyet a zsírból, és a szálláshelyet hátrahagyva minden értékesíthető tárgyat összeszedve (lásd: három egy literes borosüveg, egy kommersz szilvapálinka üvegje, valamint kilenc sörösdoboz - alumínium: sose lehet tudni...) nekivágunk a szitáló esőtől elhomályosult emlékű, távoli, szebb napokat is megélt vasúti pályaudvar restijéhez vezető hosszú és kalandos utunknak. El-elveszve az emberi kéz, nem pedig az emberi agy alkotta kis utcák szövevényes hálójában egy gumicsizmás földi után kutatva hirtelen a Kossuth Lajos utcán találjuk magunkat, amiről a célzóna felé vezető Vörösmartyra fordulva kapirgálást, és szexéhes kotkodácsolást hallunk. Biokémiai központunk máris okádni kezdi magából a "lopj egy csirkét" peptidkulcsokat, ám a kvantummechanikát megcsúfolva ezek még nem érik el a megfelelő "éhes vagyok - mit csináljak" záraikat, így még egyelőre nem tudatosul bennünk, mit fogunk cselekedni, amikor a resti bezárása után, vonatjegyünkre szánt pénzünket is barackpálinkába, és kisfröccsök hllámzó tengerébe fojtva majd másodízben is ott állunk majd a kis - régen zöld - rozsdás kerítés mellett, a tollas kis fehérjeszörnyekre tapadó mélabús tekintetünkkel.
Az első mozdulatunkkal meg kell bizonyosulnunk két alapvető fontosságú dologról is. Az első, hogy a választék vajon életben van-e még egyáltalán. Hiszen olyan sokat hallani manapság különböző kínhalált okozó állatbetegségekről; jobb az elővigyázatosság! A másik dolog, hogy ha (öt évesnek tűnő) tervünket végre akarjuk hajtani, úgy mindenképpen jobb, ha teljesen egyedül vagyunk a környéken, legalábbis az éberek közül.
Latolgatva egy borzasztóan rossz cigaretta elszívása közben esélyeinket, az egyik peptid-kulcs hirtelen megerőszakolja kiskorú zárját, ezzel meglendítve a jobb kezünkben görcsösen szorongatott borosüveget. A ház falán szétrobbanó üveg szilánkjai egyenkét 170 dB-es hangerővel sikoltanak bele az éjszaka szájtátó bamba csendjébe. Egy kutya felugat valahol a számunkra oly' távolinak tűnő Petőfi utca felől, ami a templomhoz vezet, vagy a piachoz, és kialakul bennünk, felölti végső formáját az alkohol iránt érzett mérhetetlen szomjúság, valamint a - valahol a gerincünkben elrejtett - ősi tribál vadászösztön.
Tenyerünket és tomporunkat felsértve egyetlen helyett vagy harminc darab igen agresszív, nindzsákat megszégyenítő bonyolult mozdulatsorral átvetődünk fejjel előre, szemeinket szigorúan az áldozatra, a vadra szegezve a kerítés dróthálóján - tompa puffanás, és némi fájdalom jelzi a külvilág felől, hogy akciónk első mozzanata sikerrel a végéhez ért. Felvesszük a "támadó grindcore fanatikus gorilla" pózt, amit a shaolin mesterek életművét tovább írva éppen ebben a pillanatban találtunk ki. Egyébként ezt a pozitúrát szerintem mindenki ismerheti a Rocky 1-ből. Tollas fehérjegolyóink riadtan csataláncba fejlődnek, de mi már nem félünk semmitől, hiszen az utolsó dózis kisüsti éppen most rágja be magát vérsejtjeinkbe; ziháló légzésünk egy kicsit lelassul, testünk egy pillanatra megmerevedik, apokaliptikus harci indulatokat sejtetve.
Mindig a gyengébb ránt fegyvert először a párbajban. Most a csirkék robbanak szét, megbontva spártai tökéletességgel kialakított egységüket. De mi vagyunk a gyorsabbak: az első tollas gyilkológép egy jókora rúgástól átrepül a levegőben bukfencezve a disznók közé, a másik szárnyát szegi, bordáit töri attól a jól irányzott öklöstől, amibe testünk teljes tömegének és a gravitáció szorzatának minden energiáját beleadtuk, a harmadiknak viszont még éppen sikerül kicsusszannia halálos body check-ünk alól.
A csatasor máris készen áll hát a második rundra, félmeztelen nőket, kettes számot mutató táblával a kezükben ugyan nem látunk a földről. Nincs más választásunk: megfeszülve a kirobbanó erőtől, és ölni akarástól (amit újabb peptid-csomagok váltanak ki a szervezetünkből) ismét halált osztani érkezünk a csirkék gyűrűjébe. Az egyiknek most a nyaka törik, a másikat valaki lefújja gázspray-jel, a harmadik knock out-tal hever a földön, további kettő egy partvisnyél áldozata lesz, kettő átszűrődik a kerítésen, kettő valahol a lábunk alatt, Cézár népe éljenez, üvöltenek az oroszlánok, de kardunk újra és újra lesújt, szekerünkkel a tömegbe hajtunk, baseball ütőnk egy pillanara megcsillan a holdfényben, géppuskaropogástól és lánctalpak zakatolásától hangos az agyunk, végül felhangzik torkunk legsötétebb bugyraiból a háború végét jelző sátáni "TOUCHDOOOOOOOWN!" üvöltés.

Vér, tollak, és kimeredt szemű fejdarabok szerteszét.
A csatának vége - a hajnal első fénysugarai, és a fojtásban már az életéért is alig küzdő utolsó élő állat, tollas szörnyeteg utolsó rúgásai indulásra ingerelnek.
Két vértől ragacsos kezünkbe fogjuk az elejtett vadat, és már éppen indulnánk is, hogy korgó gyomrunkba diktáljuk némi panírral, és forró olajjal kombinálva, de az igazi meccsnek egy, a tarkónk felé orientálódó szívlapát vet véget Józsi bácsi, restiben megismertbarátunk kezeitől vezérelve...


                                                              
Szántód, 2009.07.10.

..nemrég keltem fel, vagy föl, mindegy. kis kávé, és a kedvenc tízóraim, amit még valahol a solymári paplak pincéjében ettem utoljára, kilencvenben. kinyitottam az összes ablakot, letekertem az összes konvektort. szeretem a konvektorokat, bár nem leszek kanos tőlük, mint egy-egy ismerősöm. de talán hagyjuk is ezt.
előtte aludtam, két dózist is, közben anyukám mondott valamit, hogy nem akar felébreszteni, írt egy levelet, hogy elmentek apával meg klárával (a kocsink) a gyülekezetbe, gondolom hinni, és aludjak nyugodtan. annyira... aranyos! azelőtt hajnal volt, és üvöltő zenével az autóban parkoltam a ház előtt. előtte kicsit jártam az utcákat, egyrészt mert nagyon jó, hihetetlenül kikapcsol, és imádom ezt a kifejezést, meg a környezetet, amiből származik (break up - szakíts, ha bírsz). előtte nem sokkal solymár szívében, illetve szívcsakrájának egyik ágánál voltam, egy régi osztálytársnőmet vittem haza, és öntöttem neki a szavakat kis lelkem dézsájából, miután hidegkúton kiraktam a másik hölgyet, akit magammal vittem a ... hühh.. nem is tudom, milyen hegyről, ahova felmentünk páran chillezni, meg élvezkedni a kilátáson, panorámán. a lakótelepi házak ott fent (hiába konvektorosak...), és az este is látható szmogfelhő egyaránt a ciki kategóriába tartozik, ami az emberi butaság című mappában foglal helyet. egy lángososnál találtuk ki a Tanár úrral, hogy felvisszük a lyányokat, mert enni ettünk, sörözni söröztek, kávézni kávéztam, kibeszéltünk mindent a nagymező utcában, perverzióktól kezdve a pszichopatákon és a zaklatókon át a torture porn-ig mindent, és megfáradtunk egy kicsit. persze hazafelé először budaörsöt érintettük, utána elmeséltem a hölgyeknek a back seat-en a bárányos sztorit (olaszországból jöttünk haza, és mint egy szar horrorfilmben: egy pásztor, subában, kucsmában elállta az utat a szépjuhásznén. aztán megálltunk, két percig fegyvert kerestünk a kocsiban, hogy kiszálljunk, és lemészároljuk a tagot, de hirtelen megjelent háromezer bárány - tényleg, a bárányok és a birkák között mi a különbség? - és szépen lepolírozták a kocsit. aztán apu még hatszor elaludt vezetés közben, biztos a nagy izgalomtól, vagy mert harminc órája vezetett...). budaörsön először két és fél órás késéssel felvettem a Tanár urat; azért késtem annyit, mert háromkor apám elindult a nyugatiból haza, így biztonsággal telefonálhattam, hogy ötkor legkésőbb elindulok. apa persze (!) beugrott (!) egy (!) reszelőért (!) a teszkóba (!), és fél hét után ért haza, miután közel a síráshoz felhívtam, hogy ugye nem borultak árokba öt kilométer per órás sebességgel száguldva a bécsi úton??! de hazaértek, és mivel szorított az idő, lemondva az anyámmal való beszélgetésről, eldobtam gyorsan Lektert csobánkára, mert nem volt túl sok kedve otthon maradni a szülőkkel. mondjuk megértem, kissé veszélyes is - ha bármi gond van, annak kell állnia a savat, aki éppen otthon van, azon túl, hogy a szüleim kicsit nehéz emberek, és egyszerre ketten egy helységben iszonyatos, emberfeletti türelem, és szeretet kell hozzájuk.
hogy azelőtt mit csináltam?
hm.
egy órát tisztálkodtam, kajáltam, takarítottam, és megjavítottam a mosógépünket.
ne kérdezzétek, miért.

a legfurcsább az volt az egész történetben, hogy instant kiderült: egy csomó osztálytársunk túlszárnyalta az emberi társadalmat (szinte szó szerint), és a beszélgetés végére - amiből ugyan a fülfrászom miatt nem túl sokat hallottam - frankón kitaszítottnak éreztem magam. van, aki...
...azért baromi nehéz erről írnom, mert csöppet elfogult vagyok, vagy hitetlen, vagy akármi, a christengemeinschaft-os mivoltommal, és az egyéni vallásommal (csak emlékeztetőül: "Uzsi saját vallásának istene, főpapja, és egyetlen hívője egy személyben."). és egyszerűen csodálattal nézek fel ezekre az emberekre dante poklának ikszedik bugyrából, ahol nyilván létezek.
az emberi butaság csodálatos.

csak körvonalakban:
ÉN IS VIDRA, VAGY HÓD AKAROK LENNI, DE OLYAN, AMELYIK IDŐSEBB, TELJESEN FEHÉR AZ AURÁJA, ERGO AZ EGYETEMES PSZICHOLÓGIA REFORMIZÁLÁSÁNAK FŐ ALAKJA LESZ, DE HA ÚGY ADÓDIK, AKÁR ANGYALOKKAL IS TUD BESZÉLGETNI, ILLETVE HA REGISZTRÁLT A NETEN AZ ELŐZŐ ÉLETEK FÉSZBÚKJÁN, AKKOR ÓRÁNKÉNT HUSZONNÉGY MÁTYÁSÉRT BÁRKIVEL ELDUMÁLGAT, AKÁR HALOTT EMBEREK SZELLEMEIVEL IS, ÉS FELTALÁL VALAMI KÉTSZÁZADIK NEW LIFE RÁKELLENES KENŐCSÖT, BIORÉPÁBÓL, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!

ez... határtalan.

most felidegeltem magam megin', úgyhogy meg is célzom babilon szabad tereit, és lassan nekikészülök egy kirepülésnek.

pées: átneveztem a blogot, érdemes lenne vetni rá egy pillantást!

csók!

"Az alkohol egy olyan folyadék, ami energiát csoportosít át a jövőből e jelenbe."

Éppen a Teréz anya, csapjad! c. nótát kerestem a neten, mert valahonnan meg kell szereznem a gépre is, mikor ebbe az idézetbe botlottam. Ezt is megosztom veletek, akárcsak a számot, amint meglesz. Igazából nemrég voltam egy (pár) házibulin, pláne Siminél, ahonnan mindig lopok egy halom zenét. Szóvá is tette a társaság, hogy néha szótlanul begubózok a gép elé. Naná - ezekben a percekben pakolom fel azt a válogatást, amit az adott buli résztvevőinek állítottam össze aznap délután, és szedem le azokat a zenéket, amik még nincsenek meg, vagy nem ismerem őket. Így megy ez.

A Helyzet mostanában annyit változott körülöttem, hogy per pillanat éppen nincs autó a seggem alatt, amivel járhatnám kicsit az utcákat, mert Cock elment a nagymama temetését intézni, meg még ki tudja, hova. Azért parázok egy kicsit, mert odaadtam neki a családi kasszát, hogy etesse meg rendesen a kocsit. De ugye tudjuk, hogy a pénzkezelése - akárcsak az enyém - nem egészen tökéletes. Minden további nélkül megvásárol egy újabb, az eladó szerint 600 eurós, azaz kb. 150 ezer forintos lábosszettet, az eladó állítása szerint török állampolgárságú, azaz kb..., az eladó állítása szerint szerint bérelt merga, azaz kb..., az e.á.sz. indul a gépe Ferihegyről, azaz kb... ...
Szóval nehéz a szülőkkel is.

Most éppen egy Boldog nevű falut tanulmányozok, mert valahol kell vennem egy házat a családomnak, és valahogy ráakadtam a térképen erre a falura. Mert újra falura költözünk, Quagmire-el szólva: "Úúúgyáám!", és bár valahol fáj, azért mégis örülök ennek. Lesz egy biztos disznószarszagú háttere a jövőbeli Babiloni bunkó életemnek.

Sokat gondolkozok mostanában, főleg a zenélés folytatása, és a tanulás folytatása témakörökben. A zenélés egyelőre a Kelly feloszlása óta mondhatni szünetel, mert bár volt egy-két színpadi figurám azóta, mégsem nevezném őket számottevő dolognak. Csak bizonyítottam magamnak, hogy a papa emlékszik még a beton kettő-négyre. Most viszont megszeretgettem Klárát egy hangszerboltban, utánajártam, mi is az a trigger, és telis-tele vagyok ambícióval. Egy-két emberrel, akik először az eszembe jutottak, már beszélgettem is, és nagyjából pozitív visszajelzéseket vettem. Szóval hajrá.
A tanulás már egy fokkal bonyolultabb kérdés. Tekintve, hogy inkább állásra, egy kurva jól fizető állásra van szükségem, mintsem egy kurva drága iskolára, nehéz a választás, egyáltalán az irány megtalálása. De ambícióból itt is van elég. Hajrá szintén, úúgyám, és majd meglátjuk. :D

Ha jól hallom, most parkol a verdám a ház előtt. Nem is meséltem, hogy beszéltem egy "szakival", aki azt mondta, hogy azért ilyen a motor, mert ez egyfajta gyári tuning volt anno, a kategóriájában. Nagyon helyes. Ennek megfelelően át is alakítottam a vezetési stílusomat. Don mesélte múltkor, hogy szállított valami zenekart, és pont hat sávval átellenben volt a cél, de a kresz, meg a gps nem engedte át. A zenekar feje meg azt kérdezte, mikor Don mondta, hogy itt nem lehet átmenni, hogy: "Mé'? Betonfal van, vagy szögesdrót?". Erre a sztorira felépítettem egy egész elvrendszert, a kresz-t sem hanyagolva benne, aztán konvertáltam protokollá, majd átültettem a gyakorlatba. Remélem nyáron sok hó esik majd, és sok országos paraszti felkelés lesz, hogy ne menjen senki az utcára, mert... jövök! ;)

Tegnap előtt, ünnepnap, hideg, álmosság, fejfájás, stb., és Gödör páb, dadaista március koncert a Tordas Rádió tizedik születésnapján. Megígértem, hogy elmegyek, így is lett. Először vettem háromszáz forintért egy kurva szar meggy márkát, vagy márka meggyet, nem tudom, annyira felidegelt. Sokáig ácsorogtam a pultnál, de nem vett észre senki, pedig tudjátok, mekkora vagyok. Aztán elkezdtem játszani a customer's praktikákkal: elővettem parasztlengővel a tárcámat. Úgy gesztikuláltam, mint egy bekokózott néger sámán. 25 méterről hangosan vicceket meséltem a pultos lányoknak. De semmi.
Aztán a koncert vége felé még sikerült szereznem egy meleg kólát, így aztán megszégyenülten, vagy a hely megszégyenülése után odamentem köszönni, meg face control-ra a zenekarhoz, pacsizni az ismerősökkel, és miután teljesen kiborultam, intettem kettőt, és leléptem. Még egy erőtlen kísérletet tettem a társaságszerzésre, de az egyik gyúrt, a másik rajzolt, a harmadik meg Hollandiából szívta ki az életerőt. Még megaláztam magam egy tonikkal a Kuplerájban, ahol négy óra óta ugyanaz a hat ember volt, meg napfénydiszkó, és éreztem, hogy Babilon meghalt legbelül, irány hát Werischwar, meg a jó öreg derék Lukács presszó, ahol jobban pörög a vér, mint a csapolt sör. De üvöltő zene, és füstölgő pilzerek mellett inkább elkanyarodtam erre-arra, új utak után néztem, el is tévedtem, és bele is hajtottam véletlenül egy zsámbékosba a kocsival. Nem volt sok lehetőségem, hazagyalogoltam, az addigra viharrá dagadt hófúvásban, összeszedtem a Pumákat, és visszamentünk, hogy közös erővel kirángassuk a kocsit, ami addigra a hasáig elsüllyedt. Nem jártunk sikerrel, azt leszámítva, hogy találtam egy potya sört a kesztyűtartóban.
Másnap felébredek, Cock ébreszt azzal, hogy most telefonált a rendőrség. Mondom kivételesen nem csináltam semmit. Akkor hol az autó - mert egy öreg bácsi megtalálta, el lett lopva? Nem messze innen, a zsámbékosban, mondom, és már látom is a kitörő aggodalmat, "fülfrászt", és minden egyebet apám orcáján.
Mindjárt elmegyünk érte, csak Gáff felhívja a Dean-t, hogy jöjjön segíteni azzal a hatalmas dzsipjével, amivel a költözést oldották egykor Ürömre. Délutánig semmi nem törpénik, felhívom a Don-t, hogy hátha van ötlete, kötele, meg ideje segíteni.
"Gatyát veszek papa, 'szt ott vagyok!"
Ilyen barátaim vannak. :)

Kimegyünk, húzzuk, toljuk, pörgetjük, de csak egyre jobban elmerül. Kicsit aggódok. Szeretem ezt a tetves kocsit. Aztán három emelővel, és 40 kiló faanyaggal, meg egy tucat téglával egy helyi buckalakó, és a szomszédja segítségével a Don szuzkája és öcséim tolóereje kirántja Jazz-t (most így hívjuk) a sársírból, ki a földútra, bele az életbe. Kicsit meg is járatom a szentem a 10-esen, csak hogy hűljön a kuplung, meg pörögjön a motor. Derékig sáros, akárcsak én, de kemények vagyunk: nem mosom le, cserébe én sem fürdök.

El vagyok havazva, holland sört iszok, Fon-Zí kihúzta a gyufát, úgyhogy köszi a kitüntető figyelmet, szex, és


TERÉZANYA CSAPJAD! (klikk)

"mindjárt elmúlik." Current mood: remek. tényleg. eeh... anyám! durva lett az este - pedig direkt mentettem magam, amíg csak lehetett. amikor karon ragadtak, és belökdöstek arra a helyre, ahol aztán hajnalig díteltünk, ahol megvolt az affér a női toalettben, ahol iszonyat a hápi, és minket - csókosok - át se vertek, ahol volt idő, és tér (bár igen szűk) a gondolkozásra, ahol láttak, ahol láttam, ahol sikerült kis híján elvesznem, de mindig megtaláltak, ahol lehet beszélgetni, ahol lehet inni, ahol lehet inni, ahol lehet inni, ahol lehet írni, elmélkedni, befordulni, kifújni, leereszteni, felszívódni, átgondolni, újraértékelni, meglátni, megszeretni, újra elveszíteni, újra átélni, megrökönyödni, rácsodálkozni, zenét hallgatni, antiszockodni, parasztnak lenni, "titkokat" felfedni, megismételni, hogy megértsék: "de papa! igen!", ahol nem megy szálka a sarkamba, mint itthon, ahol még azt terveztem, hogy reggel utazok, ahol van hely sétálni, ahol a bociszemű lányok külföldiek, ahol zenekarba hívnak, mert te vagy te, mert azért, mert máskor, mert bármikor, mert hallották, mert látták, mert beszélték, mert valaki látta már, mert menjünk innen... összetett mondat? mi az? vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen vadgesztenyét szelídítek, szomorúfűzt vigasztalok, rosszkor vagyok a jó helyen ...ééééééés: ennyi! kuplung. séta a spotra. nincs senki. séta a nyugatihoz. páran vannak, de nem  a mieink. séta a lehelen. séta a róbert károlyon. a domus tényleg nem kika. keresztezünk. nem szabad erre járkálnom, mert évekkel ezelőtt volt ugyan... de félek még. akkor balra. séta az xy utcában. nagymosoly, belső béke, tudok beszélni, nem tea: meleg ital, zöld lepke, átlátszó, már flash, már minden átlátszik, kezdem megérteni, meghülyülök, megvadulok, hát nem értitek??! keksz. videó. elkések. menjünk. elkések. kidobom elé a kezem: megáll, vár, odalépek: nekem ezzel HAZA KELL MENNEM!!! kinyit, fellép, közöl, fizet, leül, feltesz, kifúj, előhúz, bekapcsol...  mondom bekapcsol, próbál, szorul a levegő, benttart, igyekszik kifújni, nem megy, néz, néz, néz, de már nem lát, elalszik?, nem, ez a dít, kókadozik, kiszáradt, jelez, felugrik, leszáll, megáll, eltöpreng, sétál, sétál, most miért van messze, ami közel van?, továbbmegy, megáll, elővesz, meggyújt, szív, kifúj, körbenéz, átgondol, továbbmegy, megáll, szív, át... továbbmegy, kinyit, megáll, néz, néz, ... ...bemegy, becsuk, nincs zár, minek, fellép, megsimogat, megsimogat, becéz, a szemébe néz, megsimogat, megsimogat, ez tényleg pozitivitást szül!, végigsétál, kinyit, belép, becsuk, meglepődik, köszön, mosolyog - úristen! MOSOLYOG, már mosolyog, már elmúlt, már elengedi... ...szabadon, szendvicset gyárt, éhes, eszik, szendvicset... ...tálcára tesz, megfog, sétál, sétál, sétál, kinyit, becsuk, sétál, kinyit, becsuk, halkan, sétál, lerúg, lerúg, leül, letesz, gondol, fárad, kiszáradt,megigazít, hátradől, betakar, tálcáért yúl, harap, nyel, emészt, harap, nyel, emészt, fárad, harap...    ...nyel...   ...nyel!, na!, emészt, harap... ...tálcát letesz, hálás, meleg ital - jut eszébe, mosolyog (igen, megint!), becsuk, lecsúszik, elmerül, nem kapálózik. mit írjak még? XD felkeltem, mert kényszer, meg mert olyan szépen kitaláltam, kitébláboltam a konyhába. apám elment leadni a szolgálati verdát, meg pénzt kivenni az utazáshoz. aztán amikor meglátta, hogy egy kisollóval, és egy bélyeggyűjtő csipesszel egyszerre túrok a sarkam húsában, eltorzul tekintettel a farkasember-arcomon, akkor sikerült realizálnia a gondolatot: lehet, hogy nem együtt utazunk. anyuka úgyis lehúzott korán. mondtam, hogy, jó, kiszedem a deszkát, aztán löketek egy nagycombino-t utánuk, de valahogy rájöttem, hogy a nagy sietségben (még visszaugrott szólni, hogy pontosan járnak az órák), elvitte az összes pénzt, és a hecc kedvéért a bankkártyát is. jött egy telefon, hogy ami miatt, ill. aki miatt mentem volna, az nem lesz otthon. akkor hívjam fel, hogy "brá, ha babilonba jössz, akkor összefuthatunk esetleg, bár azon kívül, hogy csapatunk egy szabadtéri kólát, meg nézünk ki bután, és megalázva, haraggal, és minden egyéb földi jóval telt búránkból, igazán semmire nincs potenciám/potenciánk, na? ..."? nem. találtam maláj énekes csajt a neten a tesómnak (papa), majd valahogy átigazítom hozzá a videókat. egyelőre szemezek egy gilette-el - az önuralmat, és a "belső megértést" gyakorlom. keine ahnung.   LOUDER YOU PUSSY!!! LOUDER MOTHERFUCKER!!! LOUDER!     Currently reading : And the Ass Saw the Angel By Nick Cave 13:39 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

2008-10-10 21:42 péntek

édesanyám hazajött, csináltam pár szendót, bár most nem a kóró-féléből, mert vettek egy halom kaját. el akartam menni eleinte a Barátaimmal, arcolni, de nem, elkéstem mindenhonnan, pénzt kérni meg, hogy beljebb jussak babilonba, nincs pofám. se kedvem.

annyi mindent akartam csinálni, aztán csak bekapcsoltam a netrádiómat, és beterítettem az étert jóféle chill-out metállal. megjavítottam az msn-emet, hogy megint tudjak perverzkedni rajta, ezen még röhögünk, de egyszer majd elmesélem, ha nagyok leszünk!

most csak úgy dítelek jobbra-balra, megnéztem az mtv videótárában az összes beugrót, de már unom magam, mindjárt letöltök valami iszonyatosan szar filmet, vagy játszok egy szar flash-játékkal hajnalig.

drága szüleim veszekednek, abálják egymást, legszívesebben odabasznék két keményet az asztalra, hogy kettétörjön, de nem teszek ilyet - egyrészt mert kurva jól nevelt vagyok, másrészt a másik kajásasztal szarabb, harmadrészt meg, ugye, mert le sem szarnák.

tudom én jól.

de majdcsak jobb lesz.

a főnixmadarat meg láncon tartom, húz is fölfelé.

www.myspace.com/gyermekcore  -  itt tisztázva van...

nem terveztem, de 

bazmeg, mind a kettőnek igaza van. külön-külön.

de ennyire hülyének lenni...

na mindegy, nem ítélek, nem ítélhetek.

nem terveztem, de lehet, hogy megint arra fogok kényszerülni, hogy manuálisanfelszabadítsak némi endorfint.

faszom.

nem lovallom bele magam, elmentem sétálni, csáá!

2008-10-02 23:56 csütörtök

pihh... majdnem letörölték ezt az oldalt ám.

mert semmi nem változik, alig írok, de minek is...

itt senki sem olvas.

csináltam egy fasz tesztet oldalra. lehet játszani.

myspace.com/gyermekcore

megy a blogoskodás.

mötát birod e? pff XD

2008-10-01 13:02 szerda

khtbs_promo08

2008-09-30 21:21 kedd

nna, a szpészen a blogom továbbra sem süti, plusz már csak minden nyolcadik esetben tudok kommenteket küldeni.

viszont a pozitívum, hogy sikeresen szétszedtem a tetőnket, és újra cserepeztem pár óra alatt. profi munka bázze, sose fog szétjönni. durván harminc kiló betont préseltem be az alá az öt-hat cserép alá, amit kiszedtem. laza három éve panaszkodnak jenszenék (szomszédok), hogy életveszélyes a házunk, mert pont az utca felőli oldalon fossá vannak törve a cserepek,  gondolom a villanyszerelők hathatós favágási technikáinak köszönhetően, na mindegy.

sikerrel felvéstem a mellkasomra a második szót is. most gecire fáj, de legalább tudom, hogyha majd egyszer át fogom varratni, akkor nincs mitől félnem, mert valószínűleg nagyobb a fájdalomérzet, ha otthon, egyedül kreatívkodok a fürdőszobában, egy régi gilette-pengével.

kezdek rá-, vagy vissza-szokni a goára, egyre jobban érzem magam "metálmentesen", ami persze max két-három napig fog tartani, mert aztán vissza akarok kanyarodni az eredeti image-medrembe.

azt hiszem, egyelőre ennyi, ma úgyse sok minden törpént, meg hát igyekszem elengedni ugye a régi figurákat, szóval semmi "pesszimbe" nem akartam belemenni.

csóközözn, másszatok hegyeket, és gondolkozzatok el a világ folyásán, ha felértek a topra.

"

lived

learned

"

(ez figyel a mellkasomon, átvérezve már a harmadik pólómat)

2008-09-30 14:58 kedd

ma reggel - délután kettőkor - teljes a káosz a saját hazámban.

nem találom a helyem, bármennyit dohányzok is a lakásban, annak is a konyha művésznévre keresztelt szekciójában. a szpészem valamiért beszart, ezért nyitok itt új lapot.

meg mert megtehetem.

meg mert jean-claude-ot nem ismeri (még) senki.

illetve, azt tudják, hogy van, hogy kallódik valahol - pláne egy "dobozba" zárva - de még nem adott magáról életjelt.

na majd mától...

üdv, a folyamat már visszafordíthatatlan!

adja a dítet.

puszi.

2009-03-02 23:02 hétfő

sok víz lefolyt a dunán az utolsó (itteni) posztom óta, nem kevés idő telt el, és... háhh... majdnem azt írtam, hogy nem kis dolgok történtek. de. kis dolgok. nagy emberrel, kis dolgok. megfordult a Világ papa. gyakorlatilag olyan csúnyán meginogtam a Valóságtól, hogy kis híján a padlón maradtam. egyik napról a másikra hirtelen elhittem mindent, amitől eddig féltem, beigazolódni látszott az összes dolog, amitől kimondva, vagy anélkül, átgondolva, vagy anélkül, kívül, vagy belül, legbelül mindig is rettegtem. és ez nem jó. nagyon nem. olyan görcsösen akartam sikertörténetet írni nyomorék kis életemből, hogy nem figyeltem eléggé a belsőmre, és konkrétan kikészítettem magam.

már semmi sem olyan, mint régen.

már semmi sem jó.

már azért kell küzdenem minden egyes kibaszott nap, hogy találjak egy egészen apró kis örömöt, amiért érdemes megmaradnom.

megzavart a napi rutinomban, a munkámban, a hobbimban, az életemben egy csöpp alvászavar. amit nyilván leszartam, mert ez velem, a tribál félistennel nem is törtlnhet meg. halhatatlan vagyok, satöbbi. de megtörtént. felruccantam egy cigire a dohányzóba, és ottmaradtam. készen. hazahozattak, elküldtek orvoshoz. egy héttel azután, hogy bogyózni kezdtem, az ideg miatt, amit a létezés vált ki belőlem az utóbbi időben. 

most szombaton elterveztem, hogy nem szedek be semmit, egyszerűen elmegyek inni egyet a barátaimmal, és csak úgy jól fogom érezni magam. hát ez meg is történt, csak némi kémia bevonásával. némi. fura szó.

felröppent egy hírnek aligha nevezhető apró információ a kocsmaasztal mellett, hogy A Nő, akit vadászni vágyó vérem kiszemelt magának, vesztemre, más mellkasára hajtja a fejét elalváskor, szívesebben, mint az enyémre. oké, úgyis ittam már, akkor nézzünk meg egy tablettát - hátha attól elfelejtem az egészet. azt az egész szart, ami kb. az utolsó esélyem, az egyetlen reményem maradt, hogy valaha, egyszer normális életet tudjak élni. nem hatott időben, ezért rászedtem még, mint a medvecukros néni a vurstliban a zöldalmás alligátorokat, ami akkor tök jó, amikor elfoglalod a trónod a dodgem-be, de másnap piszkosul tud fájni.

aztán talán még egyet, de a biztos hatás érdekében jó alaposan rá is téptem a cuccra, nehogy kimaradjak a Jóból.

állítólag három különböző vodkásüveg volt az éjszaka a kezemben, erre sem emlékszem, a bogyóim alaposan megfogytak, a hajnal maradék részében, és másnap passzívan szívtam, meg aktívan ittam, de a helyzet nem javult, viszont A Nő, gyógyírként felém nyújtotta a kezét,talán sajnálatból, talán nem, fasz tudja, de a lejtőn való rohanásomat mindenesetre megállította, vagy lassította egy percre - de ez nem is érdekes.

amikor Vele vagyok, akkor megállok, pihenek, kifújok, leeresztek, (betépek/-rúgok),  de mindenképpen pozitívan érzem magam. amikor elköszöntem, és eltűnik a látómezőmből, akkor meg összeomlik a világ, és újra visszaesek a kibaszott Valóságba, ahol... áh! szar.

szar!

SZAR!

BASZDMEG!

nagyon hülye vagyok.

holnap megyek az orvoshoz.

ha lesz holnap.

szúszá' baze!

2008-11-19 21:22 szerda

19 Nov 2008 az első munkanap Current mood: NOMAGRÓF - APOKALIPSZIS gyönyörű volt. estig forgolódás egy elfelejtett mátrixban, hajnalban egy francia "le dít", aztán 4:20-kor ébredés, rémálmok, vissza az álmokba, 5:07-kor kipattanó csíkszemek, és a harminc méteres táv harminc perc alatt való megtétele. apokalipszis - egy órán keresztül a buszon. Nomagróf egy KIBASZOTT NAGY ISTEN! leszállok az óbudai temetőnél, besétálok, kávé, pilzer a személyzeti bejárat előtt. kettő perccel 8 előtt bemegyek, papírmunka, satöbbi, megtalálom az oktató-termet, a nagy tömeg Imréből áll (kivételesen nincs semmi a szavak/sorok között). akkor átmegyek a személyzeti irodába, papírokat tologatni (köszönöm magyarország: nem vagyok a büntetett előéletűek nyilvántartásába véve - pedig mesélhetnék!). visszaérek, megismerkedünk Anikóval, a trénerrel, kurva jó fej, nagyon aranyos, satöbbi. tök pozitívvá varázsolja a délelőttömet. Imre nem bírja annyira a strapát. átveszünk, megtanulunk mindent (XD tűz esetén Imre egyedül kiszaladna az épületből, én inkább a poroltóra, meg a telefonálásra szavaztam), aztán Anikó (ha még esetleg mindig összekeverlek Anettel, Ancsával, Anitával, a másik Anitával, vagy az Annával, akkor bocs, de sok az ilyen jellegű input egy eleve kávémentes napon - ha érted, miről beszélek) el kell, hogy zúzzon ügyeket intézni, mi meg megyünk a kamionba, az orvoshoz. "beteg?" "nem." egy nagyon durva, és minden apró részletre kiterjedő vizsgálat után irány vissza az oktatóba, ami zárva van, aztán takarítják (pedig csak egy szendvicset toláztam be!), Imre szomorú, mert elfelejtett elmenni a tüdőszűrő-leleteiért, anélkül meg baszik rá a doki. lassan vánszorog az idő, teszünk egy gyors sétát Anikóval az áruházban, kábé semmire nem emlékszem, mi hol van, de legalább összefutok befont hajú kollégámmal, akivel még legalább száz korsó kapcsolatépítő tréningsör vár ránk szerintem (abszolút heteroszexuális értelemben). egy napja nyomja, annyira kivan a fasza, hogy az nem kifejezés, de a szerencsétlenkedés-showt látva, amit Imrével művelünk, mosolyog, meg nevet, miközben tojást rámol. merthogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a frissáru-igazgatónő mosolyog ránk, a két elbaszott törpére, akik beszívva mosolyognak előtte, zöld kiskötényükben ("ZÖLD, KIS!" - emlékszel??!). aztán irány az "ügyféltér", az első negyed órában kiszakadt zacskójú céklasalátát pakolok, a rotációs elv szerint (amiről rajtam kívül egyik új belépő sem hallott még) - ennek megfelelően az igazi munkábaállásomat követő tizenhatodik percben úgy nézek ki, mint egy hobbimészáros, loamb of god koncerten. el is szégyellem magam, és bezúzok a raktárba mosakodni. aztán a kezembe nyomják a "Kütyüt" (mindenki így hívja, fingom sincs, mi az igazi neve), amivel adatokat rögzítek (deactivate lasers with my dick), és küldök át az éteren keresztül egy x helyen levő nyomtatóra, amit meg kell találnom, kicsikarnom belőle az új árcédulát (polccímke asszem hivatalosan), életem első céduláját, és kipakolnom az egy kilós vecsési savanyított fokhagyma alá. apokalipszis. kezdenek megszűnni, és elhalni hétköznapi érzelmeim, ezért csak arra kapom fel a fejemet, hogy "'éééjjj! ...   psssszzzt! ...  PSZT! bazmeg, fél öt van, menjünk már a gecibe innen!" mondom heló. még befejezem, amit csinálok, aztán szabály szerint bemegyek az igazgatónőhöz (nagyon csini egyébként ), és elköszönök, meg ha már ott vagyok, egyeztetem vele a heti beosztásomat. mindenki mosolyog ránk, meg segít minket - ez a cég tényleg olyan, mint egy család. a thermopulcsim a legjobb - holnap reggel viccből bezárom magam a hűtőkamrába - meglátjuk mit bír a cucc! na, egy-null, és várom a hajnalt. szex. 19:44 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

18 Nov 2008 post coitus omnis animalis triste est* Current mood: APOKALIPSZIS! *a közösülés után minden állat szomorú (persze több, mint valószínű, hogy az arc szarul írta le - állítólag ;D ) nna kezdem talán múlt csütörtöktől. semmi emlék. a péntekkel kb. ugyanez a helyzet - azt leszámítva, hogy voltam fekázni, aztán a papánál, de ezt talán írtam is. aztán rámkacsintott a szombat - nagy nehezen átjutottam egy ügyes stoppal a solymári waldorf iskolába, bezúztam, de még sor állt az euritmia-terem zárt ajtaja előtt, ezért leugrottam az utcára pilzeregni egyet. aztán felhívtam ecsémet, hogy mi a fasz van, de már apám vette fel - visszasietés a teremhez, értetlenkedés a társadalom oldalán, jó, bazmeg, kicsit késtem, és? aztán levágtam matgam egy székre, apu mellé, természetesen a fényképezőgépet totál elfelejtettem magammal vinni (ill. megkeresni, és magammal vinni), de Töki telójával toltam két-három képet. az előadás annyira lenyűgözően geci fúj de kibaszott nagyon adja jó volt, hogy hát! a fiatal és bölcs király a varázslótól kap két igen értékes ajándékot: egy szobrot, ami mosolyog, ha egy nő hazudik, és egy varázsigét, amit ha elmondanak egy halott test felett, akkor némi "lélekvándorlás" következik be. a szerepek között megtalálhatjuk a király ellen-karakterét: a nagyravágyó, beszédhibás, öreg, gonosz tanácsadót, az egyszerű parasztot, a "gondolkodó" madarászt, a szerelmeseket, satöbbi. a gerince a sztorinak, hogy kiszabadul a szelencéből a varázsige, és a királyból szarvas lesz, aztán vadász, sikerül egy igaz nőt találnia baljára, a tanácsadóból király lesz, minden rossz elharapódzik, de végül (A NÉZŐK DÖNTÉSE ALAPJÁN) minden jóra fordul. nem akarok szőrözni vele - egyszerűen fenomenális volt. miután kikultúrálódtam magam, estig itthon poshadtam, aztán felhívtam az emberemet, hogy adjon nekem zsozsót, kifizetett, és le is dobott a solymári vasútig, ami nagyon jó volt, mert így tízkor már sörözni tudtam a Barátaimmal a földalatti világban. málna. körte. innen zárás után (attól függetlenül, hogy várt rám a ráday-ban, egy számomra nem kicsit fontos ember) kilassultunk a kisdeákra (esetleg nudeák - ahogy tetszik), megittunk mindent, meg még azt is, de csak azért mert nehéz elvonatozni este rákoszsüch-re, a mokkgyárba. aztán oszlott a tömegünk, kevesen, és mégis "sokan" maradtunk, szórtuk a pénzt, egymást inspirálva a hajléktalanoknak, mert mi mi vagyunk, és egy rövid búcsú után leszálltam az emberem mellől a kálvinnál. jut eszembe: a kálvint magamtól kábé sose találom meg. ahogy a rádayt is csak úgy tudtam bevenni, hogy telefonos, és élő segítségeket is igénybe vettem. nagy elánnal - lemerült a zeném - berúgtam az ajtót, és kitörő örömmel konstatáltam, hogy alig van pár arc a helyen. megnéztem a telefonom, egy új üzenetem érkezett: dolgozok holnap, mikor érsz ide? én lassan elindulok. mikor is jött? aha. egy órája. közben megbeszéltem a szekával, hogy miért az volt az intróm, ami, de még egy gyors korsóra jó voltam a kapitalizmusnak. lehajt, megköszön, pilzert vesz, fizet. hol a pilzer? HOL A PILZER? kurva anyád, szerencsétlen hulla fáradt vendéglátós! pilzer zsebben, lábak indulnak valamerre, fények, emberek felé. a deákon kezdett elveszni a remény, de egy hang rámcsilingelt az ötven centire levő távolból: "bobi! mi a faszt csinálsz itt?" "szeretlek." ... "csak mentsétek meg az életemet azzal, hogy iszunk, EGYÜTT!" ...és ittunk. kitörő öröm, de most már szívből, meg tényleg. aztán a szokásos séta, teljesen lényegtelen, ilyen távolból, de végülis felébredtem vasárnap, addig voltam anyám mellett szótlanul, amíg csak lehetett, az életidő fogalmán gondolkozva. aztán telefonáltam egyet azzal a felkiáltással, hogy "Emberekre van szükségem, mert félek egyedül lenni, még többet!" visszaszámoltam úgy egy és negyed órát, aztán ütközés, flow, vörös oroszlán, mert ott lehet halászni, és mégis megtűrnek minket. mindent megbeszéltünk, höhö, aztán át kellett mennünk a wikingerbe zabálni, nem enni, mert rendelés közben elfelejtettem, hogy a mate green az a zöld teát jelöli, de kértem tejszínt, és nem volt mese: össze kellett dolgoznom, "némi" cukorral, hogy elviselhetőbb legyen valamelyest. a wikingerben bebizonyítottam a barátaimnak, hogy EGY ÁLLAT VAGYOK, betoltam fél liter hideg vízzel egy egész king-kongot (emiatt szívok a mai napig, de mindegy), aztán csorgó nyállal, és izzadva átbóklásztam a mekibe, hogy szerezzek egy kicsi csokis shake-et, nyugi okán. itt is elkalandoztam rendelés közben - kijöttem egy nagy epressel a kezemben, és az utcán eszembe jutott, hogy itt van az a cukrászda, azzal a kegyetlen laktató berlinerrel... dolgozzuk le a kalóriákat. nyilván séta a fneketlen tó körül. egy. fél. közben felvettünk egy interjúkát, aztán elkezdtünk hülyeségeket osztani a "lábak"-ról. ebben a témakörben szerintem néhány héten belül egy remek kisfilmmel tudok előrukkolni! ;D aztán el kellett ugranunk egy éjjel-nappaliba, miután 45.000 forinttal megkárosítottuk a fővárost. aztán egy autóba kerültem, ahol addig izzadtam, meg törölgettem a nyálam, meg fogtam a hasam, ami rettentően emberesen szarul volt, míg haza nem értem. éjjel. segond. felkelés: úristen: éppen elkések a randiról! még vasárnap éjjel bekukkantottam valami furcsa indíttatásból msn-re - és találtam egy "cutie"-t. *pirul... pirúúúúl*! el is dumcsikáztam vele, és valahogy megbeszéltük, hogy akkor 4, nyugati meki. a kakaószerzés meg rám van bízva. itt jegyezném meg, hogy a kupin kívül nem túl sok helyen lehet RENDES kakaót kapni. mi a fene??! másfél éve nem láttalak? vagy hogy is? persze ÉN basztam el akkor (is! - ez már valami trend lesz! ;D ). ki más? bazmeg, annyira kurva jól vagyok!! na mindegy - szóval találkoztunk, iddogáltunk, szigorúan szeszmentes energiakaramellt (?!), aztán ipari kémkedni mentünk a westendbe, aztán... durva. még mindig volt "aztán"! elsétáltunk a blahára, mert onnan megy piros metró az edzőterem felé. aa teremben meg lehet boxolni, meg kangoo-zni. durva. elbúcsúztunk, nevettünk, nagyon jó volt. abban maradtunk, hogy ha úgy alakul - és most annyira ott vagyok az origónál, hogy miért is ne alakulna úgy??! - pénteken együtt megyünk szülinapozni a papákkal! mi van velem? nagyon durva gondolatmeneteket csavarok. hogy akkor minden hazugság volt. nem éreztem igazul. de az nem lehet. akkor mi van? "de emberiség rábaszol - a műved kontár!" imádom Nomát! hazajövés. aha. persze! a király utca sarkáról felhívtam Lillát - hátha bent van a kupiban. de nem - a csendesben tolázta a... vele, meg a Gecivel. menjek oda. nem megyek. fázok, nem akarom elbaszni a pénzem, plusz Geci állandóan ököllel gyomorba kúr, ha találkozunk - ergo inkább valahogy kihagynám az estét. de menjek. de nem megyek. ott van Geri is a pultban. de nem megyek, üdvözlöm a G-ket! menjek. faszt, hagyjál már! menjek. leteszlek, csá. egyenlege 276 forint. egyenlegét feltöltheti a legtöbb bankjegykiadó automatánál... meg a kurva anyááád! "akkor robban a pokolgép, jöhet azu apokalipszis..." már a nyugati flaszterét taposom, irány a westend, vizelek egyet legálisan, aztán kijövök hátul, ott van nem messze árpád hídja - nincs kedvem gyalogolni vörösvárról. bár lehet, hogy kevesebbet kellene kutyagolni, mint a béaha-nyugati-árpád híd vonalon. na mindegy. már útban is vagyok oly' csábítóan (nem) hívogató otthonomnak csúfolt fészkem felé, amikor csörög a telóm. felveszem, ki az? "szevasz te büdös paraszt! mé' nem jössz ide?" ho-hó! Geci az! most hogy magyarázzam el neki, hogy imádom, szeretem, meg kurva jó embernek tartom (pláne, hogy ismerem a "másik oldalát" is), de a pénzem... meg a gyomros... belépek a csendesbe, leteszem magam a pulthoz, pilzergek, heherészek, jön Lakat hirtelen, beszélgetünk, Lakatot benevezzük ki-mit-tud-ra, meg is nyeri az 5 rongyos fődíjat (ivás a pultnál), Geci ad neki pénzt, hogy akkor menjen kajálni a mekibe (Lakatnak mennie kell, szólt előre, hogy nem tud maradni). Lakat elmegy, a pultban meg záporoznak a vodkák, és jégerek. sörrel higítunk, aztán átséta két lánnyal a spot felé, éjjel-nappali, nincs meg a kókusz, a nővér el, Dorka (Geri barátnője) marad, beülünk a drukkerbe, megvárni, míg bezár a csendes, és kirepül az emberünk. ja, Lilla már réges-rég nincs velünk. haza kellett kísérnie a... őt. HÁROM SÖRT BAZMEG! belesüppedünk a fotelekbe, Geci még motyog egy kicsit, aztán a vér szerinti nyitott-szemmel alvásba merül. Dorkának osztom metál készen az észt a világról, meg a gyújtogatásról, aztán befut Geri, kicsit még maradunk, kitántorgás a megállóba az astoriára. jön egy busz, Dorka és Geci el. én még Gerinek magyarázok, hogy szeretnék a barátja lenni (O.O), mert kurva jó ember az alapján az elenyésző kis infó alapján, amit eddig összeszedtem róla. "és most mit csinálsz?" "ha jól számolom, akkor pont elérem az elsőt az árpád hídon." "bazmeg, akkor miért nem mentél el a Geciékkel - az a busz oda ment!" "nem papám, én gyalog..." "most komolyan el fogsz gyalogolni innen az árpád hídig??" "el hát, papám!" "jön a buszom uzsi, akkor, jó utat, és vigyázz magadra!" "jól van... na cső!" a westend oldalában karcolom az aszfaltot, legalább odabent egy kis nyugi van, két pizzás csigának köszönhetően. megszólít egy nagyon kedves hajléktalan, és nem innivalóra, hanem táplálékra kér pénzt. hirtelen jókedvemnek köszönhetően nem gondolom át a helyzetemet: ha odaadom neki az aprót, ami a zsebemben van, akkor nem tudok, csak ezressel jegyet venni a buszvégállomáson. magyarán SEHOGY nem tudok jegyet venni. legalább eszik ma valamit. a kezemben egy kanna dínom-dánom "márkájú" asztali fehér gyilkossággal kissé égőnek érzem a világban betöltött posztomat, de nem adom fel, mert idő van, megígértem Gerinek, hogy "igen, gyalog, hát!" - kilépek, az első buszom 5:15-kor startol. meg a faszt. 5:10-kor elolvasom a menetrendet a 7-es kocsiállásnál: budapest-pilisszentiván: h-p. 5:05 5:15 6:10 ... anyád! és hol a buszom??? KURVA ANYÁD BAZMEG! HOL A KIBASZOTT BUSZOM??? hát - a forgalmi iroda ablakának támaszkodva nem akarják kezelni a reklamációmat, ezért dühömet csillapítandó kávé, és flamó után lesek óra 19-kor az aluljáróban. kérek két sajtos rudat, aztán visszarakatom, mert én sajtos rolót kértem, NEM BAZDMEG?! kiakaszt, hogy kibaszik velem az élet. anyád! összeszemetelek mindent, mert rossz vagyok éppen, össze-vissza pilzergek, káromkodok, meg köpködök - idegesítenek az emberek. meg a buszok is. az aszfalt is. a fények is. a feszülő mellkasom is. aztán beáll a hattízes, kinézem magamnak az ülésemet, zenét hallgatni (Nomát) esélytelen, mert kurvára le vagyok merülve a túmács gyalogútnak köszönhetően. levágom magam egy négyesbe, feldobom a pacskert, és a fogaim között anyázok, amíg el nem indulunk. azon gondolkozom, hogyan tudnék ellopni valamit a buszról, amivel móresre taníthatom a vállalatot. semmit sehogy - 8 nagy darab kopasz állat szúrja a szemével a hátamat. kurva anyátokat! leszállok otthon - még eszembe villan, hogy hozzábaszom a buszhoz a megálló egyik darabját, de inkább felkészülök a kutyám "üdvözlésére" (=harapások, kosz, szakadás a kabátomon, nadrágomon, golyófejelés, nyálfoltok mindenütt). felkelek: ránézek az órára, és csak azért megyek ki a konyhába, hogy lebasszam fatert, amiért a reggel megbeszélt 11 helyet 1 után ébresztett fel. még nem tudom, hogy leszek háromkor frissen-fitten próbán, kissé szarul is leszek, rászívok, még rosszabb, próbálok enni, nem megy. kurva king-kong! jó. mikor van busz? 14:50. remek. az azt jelenti, hogy úgy húsz percet csúszok. indulás előtt négy másodperccel még apám megkér, hogy menjek el pénzt kivenni, meg feladni néhány levelet. ne haragudj, a cash-t elintézem próba után, a levelet meg nem tudom feladni, max. holnap. éppen elérem a buszt - éppen csak tíz percet várok rá. mocskos szar! kipengetem az összes három kilót, de a sofőr majd csak solymáron ad egy "kis jegyet", mert miért ne, meg mert miért lennénk tisztességesek? az a baj, hogy így én is egy szar leszek, attól függetlenül, hogy rendesen kifizettem a pénzt, viszont cserébe csak egy üröm-bécsi út távra van érvényes jegyem. nem gond ha le akar vadászni a kontroll csoport, egyenként dobálom ki őket a busz ablakán! mert nem vagyok ideges. majdnem elájulok ürömnél, le akarok szállni, de nem tehetem meg. haldoklok a flóriánig, közben Nemecsek hív, hogy mi van, hol vagyok már? mondom óbudán, még kábé 10 perc, ilyesmi. közben hallom Lillácska hangját a háttérből: "akkor miért nem telefonáltál a kurva anyád?" közel vagyok egy mészárláshoz. Lilla - emlékszel, amikor a fáradtságodra, és a hihetetlen nagy távra nem jöttél ki a szigetről a bigdáni úti termünkbe? ennyi. bemenekülök a terembe, Noma üvölt a fülemben, Lilla még a pacsi előtt támad, hogy vőővőőőőőő anyád! te anyád! kurvák. mondom "légyszíves most nagyon ne baszogass, mert elég érzékeny vagyok, jó?!" "érzékeny, igen?" ...