 | post coitus omnis animalis triste est*
Current mood: APOKALIPSZIS! *a közösülés után minden állat szomorú (persze több, mint valószínű, hogy az arc szarul írta le - állítólag ;D )
nna kezdem talán múlt csütörtöktől.
semmi emlék.
a péntekkel kb. ugyanez a helyzet - azt leszámítva, hogy voltam fekázni, aztán a papánál, de ezt talán írtam is. aztán rámkacsintott a szombat - nagy nehezen átjutottam egy ügyes stoppal a solymári waldorf iskolába, bezúztam, de még sor állt az euritmia-terem zárt ajtaja előtt, ezért leugrottam az utcára pilzeregni egyet. aztán felhívtam ecsémet, hogy mi a fasz van, de már apám vette fel - visszasietés a teremhez, értetlenkedés a társadalom oldalán, jó, bazmeg, kicsit késtem, és?
aztán levágtam matgam egy székre, apu mellé, természetesen a fényképezőgépet totál elfelejtettem magammal vinni (ill. megkeresni, és magammal vinni), de Töki telójával toltam két-három képet. az előadás annyira lenyűgözően geci fúj de kibaszott nagyon adja jó volt, hogy hát!
a fiatal és bölcs király a varázslótól kap két igen értékes ajándékot: egy szobrot, ami mosolyog, ha egy nő hazudik, és egy varázsigét, amit ha elmondanak egy halott test felett, akkor némi "lélekvándorlás" következik be. a szerepek között megtalálhatjuk a király ellen-karakterét: a nagyravágyó, beszédhibás, öreg, gonosz tanácsadót, az egyszerű parasztot, a "gondolkodó" madarászt, a szerelmeseket, satöbbi. a gerince a sztorinak, hogy kiszabadul a szelencéből a varázsige, és a királyból szarvas lesz, aztán vadász, sikerül egy igaz nőt találnia baljára, a tanácsadóból király lesz, minden rossz elharapódzik, de végül (A NÉZŐK DÖNTÉSE ALAPJÁN) minden jóra fordul.
nem akarok szőrözni vele - egyszerűen fenomenális volt.
miután kikultúrálódtam magam, estig itthon poshadtam, aztán felhívtam az emberemet, hogy adjon nekem zsozsót, kifizetett, és le is dobott a solymári vasútig, ami nagyon jó volt, mert így tízkor már sörözni tudtam a Barátaimmal a földalatti világban.
málna.
körte.
innen zárás után (attól függetlenül, hogy várt rám a ráday-ban, egy számomra nem kicsit fontos ember) kilassultunk a kisdeákra (esetleg nudeák - ahogy tetszik), megittunk mindent, meg még azt is, de csak azért mert nehéz elvonatozni este rákoszsüch-re, a mokkgyárba. aztán oszlott a tömegünk, kevesen, és mégis "sokan" maradtunk, szórtuk a pénzt, egymást inspirálva a hajléktalanoknak, mert mi mi vagyunk, és egy rövid búcsú után leszálltam az emberem mellől a kálvinnál. jut eszembe: a kálvint magamtól kábé sose találom meg. ahogy a rádayt is csak úgy tudtam bevenni, hogy telefonos, és élő segítségeket is igénybe vettem. nagy elánnal - lemerült a zeném - berúgtam az ajtót, és kitörő örömmel konstatáltam, hogy alig van pár arc a helyen. megnéztem a telefonom, egy új üzenetem érkezett: dolgozok holnap, mikor érsz ide? én lassan elindulok. mikor is jött? aha. egy órája. közben megbeszéltem a szekával, hogy miért az volt az intróm, ami, de még egy gyors korsóra jó voltam a kapitalizmusnak. lehajt, megköszön, pilzert vesz, fizet. hol a pilzer?
HOL A PILZER?
kurva anyád, szerencsétlen hulla fáradt vendéglátós!
pilzer zsebben, lábak indulnak valamerre, fények, emberek felé.
a deákon kezdett elveszni a remény, de egy hang rámcsilingelt az ötven centire levő távolból: "bobi! mi a faszt csinálsz itt?"
"szeretlek."
...
"csak mentsétek meg az életemet azzal, hogy iszunk, EGYÜTT!"
...és ittunk. kitörő öröm, de most már szívből, meg tényleg.
aztán a szokásos séta, teljesen lényegtelen, ilyen távolból, de végülis felébredtem vasárnap, addig voltam anyám mellett szótlanul, amíg csak lehetett, az életidő fogalmán gondolkozva. aztán telefonáltam egyet azzal a felkiáltással, hogy "Emberekre van szükségem, mert félek egyedül lenni, még többet!"
visszaszámoltam úgy egy és negyed órát, aztán ütközés, flow, vörös oroszlán, mert ott lehet halászni, és mégis megtűrnek minket.
mindent megbeszéltünk, höhö, aztán át kellett mennünk a wikingerbe zabálni, nem enni, mert rendelés közben elfelejtettem, hogy a mate green az a zöld teát jelöli, de kértem tejszínt, és nem volt mese: össze kellett dolgoznom, "némi" cukorral, hogy elviselhetőbb legyen valamelyest. a wikingerben bebizonyítottam a barátaimnak, hogy EGY ÁLLAT VAGYOK, betoltam fél liter hideg vízzel egy egész king-kongot (emiatt szívok a mai napig, de mindegy), aztán csorgó nyállal, és izzadva átbóklásztam a mekibe, hogy szerezzek egy kicsi csokis shake-et, nyugi okán. itt is elkalandoztam rendelés közben - kijöttem egy nagy epressel a kezemben, és az utcán eszembe jutott, hogy itt van az a cukrászda, azzal a kegyetlen laktató berlinerrel...
dolgozzuk le a kalóriákat. nyilván séta a fneketlen tó körül. egy. fél. 
közben felvettünk egy interjúkát, aztán elkezdtünk hülyeségeket osztani a "lábak"-ról. ebben a témakörben szerintem néhány héten belül egy remek kisfilmmel tudok előrukkolni! ;D
aztán el kellett ugranunk egy éjjel-nappaliba, miután 45.000 forinttal megkárosítottuk a fővárost.
aztán egy autóba kerültem, ahol addig izzadtam, meg törölgettem a nyálam, meg fogtam a hasam, ami rettentően emberesen szarul volt, míg haza nem értem. éjjel.
segond. felkelés: úristen: éppen elkések a randiról!
még vasárnap éjjel bekukkantottam valami furcsa indíttatásból msn-re - és találtam egy "cutie"-t. *pirul... pirúúúúl*!
el is dumcsikáztam vele, és valahogy megbeszéltük, hogy akkor 4, nyugati meki. a kakaószerzés meg rám van bízva. itt jegyezném meg, hogy a kupin kívül nem túl sok helyen lehet RENDES kakaót kapni.
mi a fene??!
másfél éve nem láttalak? vagy hogy is?
persze ÉN basztam el akkor (is! - ez már valami trend lesz! ;D ).
ki más?
bazmeg, annyira kurva jól vagyok!!
na mindegy - szóval találkoztunk, iddogáltunk, szigorúan szeszmentes energiakaramellt (?!), aztán ipari kémkedni mentünk a westendbe, aztán... durva. még mindig volt "aztán"! elsétáltunk a blahára, mert onnan megy piros metró az edzőterem felé. aa teremben meg lehet boxolni, meg kangoo-zni. durva. elbúcsúztunk, nevettünk, nagyon jó volt. abban maradtunk, hogy ha úgy alakul - és most annyira ott vagyok az origónál, hogy miért is ne alakulna úgy??! - pénteken együtt megyünk szülinapozni a papákkal!
mi van velem?
nagyon durva gondolatmeneteket csavarok.
hogy akkor minden hazugság volt.
nem éreztem igazul.
de az nem lehet.
akkor mi van?
"de emberiség rábaszol - a műved kontár!"
imádom Nomát!
hazajövés. aha. persze!
a király utca sarkáról felhívtam Lillát - hátha bent van a kupiban. de nem - a csendesben tolázta a... vele, meg a Gecivel. menjek oda. nem megyek. fázok, nem akarom elbaszni a pénzem, plusz Geci állandóan ököllel gyomorba kúr, ha találkozunk - ergo inkább valahogy kihagynám az estét.
de menjek.
de nem megyek.
ott van Geri is a pultban.
de nem megyek, üdvözlöm a G-ket!
menjek.
faszt, hagyjál már!
menjek.
leteszlek, csá.
egyenlege 276 forint. egyenlegét feltöltheti a legtöbb bankjegykiadó automatánál... meg a kurva anyááád!
"akkor robban a pokolgép, jöhet azu apokalipszis..."
már a nyugati flaszterét taposom, irány a westend, vizelek egyet legálisan, aztán kijövök hátul, ott van nem messze árpád hídja - nincs kedvem gyalogolni vörösvárról. bár lehet, hogy kevesebbet kellene kutyagolni, mint a béaha-nyugati-árpád híd vonalon. na mindegy.
már útban is vagyok oly' csábítóan (nem) hívogató otthonomnak csúfolt fészkem felé, amikor csörög a telóm. felveszem, ki az?
"szevasz te büdös paraszt! mé' nem jössz ide?"
ho-hó! Geci az!
most hogy magyarázzam el neki, hogy imádom, szeretem, meg kurva jó embernek tartom (pláne, hogy ismerem a "másik oldalát" is), de a pénzem... meg a gyomros...
belépek a csendesbe, leteszem magam a pulthoz, pilzergek, heherészek, jön Lakat hirtelen, beszélgetünk, Lakatot benevezzük ki-mit-tud-ra, meg is nyeri az 5 rongyos fődíjat (ivás a pultnál), Geci ad neki pénzt, hogy akkor menjen kajálni a mekibe (Lakatnak mennie kell, szólt előre, hogy nem tud maradni). Lakat elmegy, a pultban meg záporoznak a vodkák, és jégerek.
sörrel higítunk, aztán átséta két lánnyal a spot felé, éjjel-nappali, nincs meg a kókusz, a nővér el, Dorka (Geri barátnője) marad, beülünk a drukkerbe, megvárni, míg bezár a csendes, és kirepül az emberünk. ja, Lilla már réges-rég nincs velünk. haza kellett kísérnie a... őt.
HÁROM SÖRT BAZMEG!
belesüppedünk a fotelekbe, Geci még motyog egy kicsit, aztán a vér szerinti nyitott-szemmel alvásba merül. Dorkának osztom metál készen az észt a világról, meg a gyújtogatásról, aztán befut Geri, kicsit még maradunk, kitántorgás a megállóba az astoriára. jön egy busz, Dorka és Geci el. én még Gerinek magyarázok, hogy szeretnék a barátja lenni (O.O), mert kurva jó ember az alapján az elenyésző kis infó alapján, amit eddig összeszedtem róla.
"és most mit csinálsz?"
"ha jól számolom, akkor pont elérem az elsőt az árpád hídon."
"bazmeg, akkor miért nem mentél el a Geciékkel - az a busz oda ment!"
"nem papám, én gyalog..."
"most komolyan el fogsz gyalogolni innen az árpád hídig??"
"el hát, papám!"
"jön a buszom uzsi, akkor, jó utat, és vigyázz magadra!"
"jól van... na cső!"
a westend oldalában karcolom az aszfaltot, legalább odabent egy kis nyugi van, két pizzás csigának köszönhetően.
megszólít egy nagyon kedves hajléktalan, és nem innivalóra, hanem táplálékra kér pénzt. hirtelen jókedvemnek köszönhetően nem gondolom át a helyzetemet: ha odaadom neki az aprót, ami a zsebemben van, akkor nem tudok, csak ezressel jegyet venni a buszvégállomáson. magyarán SEHOGY nem tudok jegyet venni.
legalább eszik ma valamit.
a kezemben egy kanna dínom-dánom "márkájú" asztali fehér gyilkossággal kissé égőnek érzem a világban betöltött posztomat, de nem adom fel, mert idő van, megígértem Gerinek, hogy "igen, gyalog, hát!" - kilépek, az első buszom 5:15-kor startol.
meg a faszt.
5:10-kor elolvasom a menetrendet a 7-es kocsiállásnál:
budapest-pilisszentiván:
h-p.
5:05
5:15
6:10
...
anyád! és hol a buszom???
KURVA ANYÁD BAZMEG! HOL A KIBASZOTT BUSZOM???
hát - a forgalmi iroda ablakának támaszkodva nem akarják kezelni a reklamációmat, ezért dühömet csillapítandó kávé, és flamó után lesek óra 19-kor az aluljáróban. kérek két sajtos rudat, aztán visszarakatom, mert én sajtos rolót kértem, NEM BAZDMEG?!
kiakaszt, hogy kibaszik velem az élet.
anyád!
összeszemetelek mindent, mert rossz vagyok éppen, össze-vissza pilzergek, káromkodok, meg köpködök - idegesítenek az emberek. meg a buszok is. az aszfalt is. a fények is. a feszülő mellkasom is.
aztán beáll a hattízes, kinézem magamnak az ülésemet, zenét hallgatni (Nomát) esélytelen, mert kurvára le vagyok merülve a túmács gyalogútnak köszönhetően. levágom magam egy négyesbe, feldobom a pacskert, és a fogaim között anyázok, amíg el nem indulunk. azon gondolkozom, hogyan tudnék ellopni valamit a buszról, amivel móresre taníthatom a vállalatot. semmit sehogy - 8 nagy darab kopasz állat szúrja a szemével a hátamat. kurva anyátokat!
leszállok otthon - még eszembe villan, hogy hozzábaszom a buszhoz a megálló egyik darabját, de inkább felkészülök a kutyám "üdvözlésére" (=harapások, kosz, szakadás a kabátomon, nadrágomon, golyófejelés, nyálfoltok mindenütt).
felkelek: ránézek az órára, és csak azért megyek ki a konyhába, hogy lebasszam fatert, amiért a reggel megbeszélt 11 helyet 1 után ébresztett fel. még nem tudom, hogy leszek háromkor frissen-fitten próbán, kissé szarul is leszek, rászívok, még rosszabb, próbálok enni, nem megy. kurva king-kong!
jó. mikor van busz? 14:50. remek. az azt jelenti, hogy úgy húsz percet csúszok.
indulás előtt négy másodperccel még apám megkér, hogy menjek el pénzt kivenni, meg feladni néhány levelet.
ne haragudj, a cash-t elintézem próba után, a levelet meg nem tudom feladni, max. holnap.
éppen elérem a buszt - éppen csak tíz percet várok rá.
mocskos szar!
kipengetem az összes három kilót, de a sofőr majd csak solymáron ad egy "kis jegyet", mert miért ne, meg mert miért lennénk tisztességesek?
az a baj, hogy így én is egy szar leszek, attól függetlenül, hogy rendesen kifizettem a pénzt, viszont cserébe csak egy üröm-bécsi út távra van érvényes jegyem.
nem gond ha le akar vadászni a kontroll csoport, egyenként dobálom ki őket a busz ablakán!
mert nem vagyok ideges.
majdnem elájulok ürömnél, le akarok szállni, de nem tehetem meg.
haldoklok a flóriánig, közben Nemecsek hív, hogy mi van, hol vagyok már? mondom óbudán, még kábé 10 perc, ilyesmi. közben hallom Lillácska hangját a háttérből:
"akkor miért nem telefonáltál a kurva anyád?"
közel vagyok egy mészárláshoz.
Lilla - emlékszel, amikor a fáradtságodra, és a hihetetlen nagy távra nem jöttél ki a szigetről a bigdáni úti termünkbe?
ennyi.
bemenekülök a terembe, Noma üvölt a fülemben, Lilla még a pacsi előtt támad, hogy vőővőőőőőő anyád! te anyád!
kurvák.
mondom
"légyszíves most nagyon ne baszogass, mert elég érzékeny vagyok, jó?!"
"érzékeny, igen?"
... |
), és elköszönök, meg ha már ott vagyok, egyeztetem vele a heti beosztásomat.
Utolsó kommentek