..nemrég keltem fel, vagy föl, mindegy. kis kávé, és a kedvenc tízóraim, amit még valahol a solymári paplak pincéjében ettem utoljára, kilencvenben. kinyitottam az összes ablakot, letekertem az összes konvektort. szeretem a konvektorokat, bár nem leszek kanos tőlük, mint egy-egy ismerősöm. de talán hagyjuk is ezt.
előtte aludtam, két dózist is, közben anyukám mondott valamit, hogy nem akar felébreszteni, írt egy levelet, hogy elmentek apával meg klárával (a kocsink) a gyülekezetbe, gondolom hinni, és aludjak nyugodtan. annyira... aranyos! azelőtt hajnal volt, és üvöltő zenével az autóban parkoltam a ház előtt. előtte kicsit jártam az utcákat, egyrészt mert nagyon jó, hihetetlenül kikapcsol, és imádom ezt a kifejezést, meg a környezetet, amiből származik (break up - szakíts, ha bírsz). előtte nem sokkal solymár szívében, illetve szívcsakrájának egyik ágánál voltam, egy régi osztálytársnőmet vittem haza, és öntöttem neki a szavakat kis lelkem dézsájából, miután hidegkúton kiraktam a másik hölgyet, akit magammal vittem a ... hühh.. nem is tudom, milyen hegyről, ahova felmentünk páran chillezni, meg élvezkedni a kilátáson, panorámán. a lakótelepi házak ott fent (hiába konvektorosak...), és az este is látható szmogfelhő egyaránt a ciki kategóriába tartozik, ami az emberi butaság című mappában foglal helyet. egy lángososnál találtuk ki a Tanár úrral, hogy felvisszük a lyányokat, mert enni ettünk, sörözni söröztek, kávézni kávéztam, kibeszéltünk mindent a nagymező utcában, perverzióktól kezdve a pszichopatákon és a zaklatókon át a torture porn-ig mindent, és megfáradtunk egy kicsit. persze hazafelé először budaörsöt érintettük, utána elmeséltem a hölgyeknek a back seat-en a bárányos sztorit (olaszországból jöttünk haza, és mint egy szar horrorfilmben: egy pásztor, subában, kucsmában elállta az utat a szépjuhásznén. aztán megálltunk, két percig fegyvert kerestünk a kocsiban, hogy kiszálljunk, és lemészároljuk a tagot, de hirtelen megjelent háromezer bárány - tényleg, a bárányok és a birkák között mi a különbség? - és szépen lepolírozták a kocsit. aztán apu még hatszor elaludt vezetés közben, biztos a nagy izgalomtól, vagy mert harminc órája vezetett...). budaörsön először két és fél órás késéssel felvettem a Tanár urat; azért késtem annyit, mert háromkor apám elindult a nyugatiból haza, így biztonsággal telefonálhattam, hogy ötkor legkésőbb elindulok. apa persze (!) beugrott (!) egy (!) reszelőért (!) a teszkóba (!), és fél hét után ért haza, miután közel a síráshoz felhívtam, hogy ugye nem borultak árokba öt kilométer per órás sebességgel száguldva a bécsi úton??! de hazaértek, és mivel szorított az idő, lemondva az anyámmal való beszélgetésről, eldobtam gyorsan Lektert csobánkára, mert nem volt túl sok kedve otthon maradni a szülőkkel. mondjuk megértem, kissé veszélyes is - ha bármi gond van, annak kell állnia a savat, aki éppen otthon van, azon túl, hogy a szüleim kicsit nehéz emberek, és egyszerre ketten egy helységben iszonyatos, emberfeletti türelem, és szeretet kell hozzájuk.
hogy azelőtt mit csináltam?
hm.
egy órát tisztálkodtam, kajáltam, takarítottam, és megjavítottam a mosógépünket.
ne kérdezzétek, miért.
a legfurcsább az volt az egész történetben, hogy instant kiderült: egy csomó osztálytársunk túlszárnyalta az emberi társadalmat (szinte szó szerint), és a beszélgetés végére - amiből ugyan a fülfrászom miatt nem túl sokat hallottam - frankón kitaszítottnak éreztem magam. van, aki...
...azért baromi nehéz erről írnom, mert csöppet elfogult vagyok, vagy hitetlen, vagy akármi, a christengemeinschaft-os mivoltommal, és az egyéni vallásommal (csak emlékeztetőül: "Uzsi saját vallásának istene, főpapja, és egyetlen hívője egy személyben."). és egyszerűen csodálattal nézek fel ezekre az emberekre dante poklának ikszedik bugyrából, ahol nyilván létezek.
az emberi butaság csodálatos.
csak körvonalakban:
ÉN IS VIDRA, VAGY HÓD AKAROK LENNI, DE OLYAN, AMELYIK IDŐSEBB, TELJESEN FEHÉR AZ AURÁJA, ERGO AZ EGYETEMES PSZICHOLÓGIA REFORMIZÁLÁSÁNAK FŐ ALAKJA LESZ, DE HA ÚGY ADÓDIK, AKÁR ANGYALOKKAL IS TUD BESZÉLGETNI, ILLETVE HA REGISZTRÁLT A NETEN AZ ELŐZŐ ÉLETEK FÉSZBÚKJÁN, AKKOR ÓRÁNKÉNT HUSZONNÉGY MÁTYÁSÉRT BÁRKIVEL ELDUMÁLGAT, AKÁR HALOTT EMBEREK SZELLEMEIVEL IS, ÉS FELTALÁL VALAMI KÉTSZÁZADIK NEW LIFE RÁKELLENES KENŐCSÖT, BIORÉPÁBÓL, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!
ez... határtalan.
most felidegeltem magam megin', úgyhogy meg is célzom babilon szabad tereit, és lassan nekikészülök egy kirepülésnek.
pées: átneveztem a blogot, érdemes lenne vetni rá egy pillantást!
csók!
reverse
2010.03.20. 18:25 | noua (simplejack) | Szólj hozzá!
Címkék: az utam autókázás járom estepestenvedelek
A bejegyzés trackback címe:
https://omardr.blog.hu/api/trackback/id/tr71855109
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek