Szombatestepesten.
Azt hittem Babilonom megvár, de mint mindig, most is idő előtt elkezdett élni, és létrehozni "valami jót, valami kedveset" - írná Kaiko, de neheem, most ez egészen más volt. Inkább megfoghatatlan, vagy ha nem akarok ennyire frázisokban beszélni: szar.
Az a leányzó, akit hívtam, még csak válaszra sem méltatott, mondjuk naivan azt gondoltam, biztos nincs pénz a kártyáján. De hogy a nete és a legközelebbi telefonfülke is beszart... na mindegy, sejtem, hogy ugyanaz, mint én, már mentalitásban, négy kör ász, satöbbi, és gondolkodik a szentem, hogy mit lenne jó, meg hogyan visszaírni, és aztán semmi nem lesz az egészből. Kimegyek bánatomban nyulat kajálni a Kupival a szigetre, de persze ez sima futásra változik, tekintve, hogy gúrni kezdtem (végülis itt a nyár, vége a tavaszi pólószezonnak). Aztán szürkére vált drága pestünk égboltja, így marad az Akácfa, annak is a szeparéja pláááne, ahol Cs. Szilveszter méri a tequilát! Bumm, a fejbe! Három kóla után már kókadok, bedörmögök egy feketét, kicsit smúzolunk a többiekkel, jó flash olyanokat is látni, akikkel csak a ritkásban futunk össze. Aztán elindul a massif a Dürerbe, dubstepre, minimálra, estébére, agyhalálra, mi meg lassan asztalt bontunk a tömegközéppontban, és nekiesünk az Üllői út végtelen flaszterének, kitaposva Klárából a szuflát. Jeffy check jön, pár sörrel, meg almával s körtével körítve, a harmadik emelet fogságában. Megnézzük a Krumplikat, leköszönünk a másodikos lakásavatóra, kis smúz, oszt' irány a Kupola. Valószínűleg tényleg nem lesz kár érte, ha bezárják, bár nem tudom. De nem is érdekel annyira, mint...
Ott van négy hölgy, bár Manka húgát inkább mégis csak lánynak nevezném, ha nem lesz sértődés. 13 éves. MI A FASZT KERES ENNYI IDŐSEN SZOMBAT ÉJJEL A NAGYVÁRAD TÉREN?????? Mégse lennék jó családapa. Ennyi a konzekvencia. Bezsákolódunk az iszonyatosan nyugdíjas sazgú Klárába, mind a hatan, amit utálok, mert csak zsivaly van, szexiség, és duhajkodás. Humpákolás azért nincs, tiltom is! Telefonon áttűnik az infó, hogy tíz perc múlva ott vagyunk a Négy Szürkéhez címzett kocsmánál, a Mechwart liget magasságában. Ennek megfelelően választom ki a vezetési stílusomat, és bár kis késéssel, de épségben ott pilzergek az ajtó előtt. Aztán kiszáll a sereg, én meg egym,illiárddal hajtok a körúton, hátha felborulok valahol. Nem mintha idegbeteg lennék, á, dehogy. Vilmos, ilyenkor hol vagy? Még infó a pajesz mögé: karaokebuli lesz, bemegyünk. Azért eleinte csak ácsorgok a szemerkélő nedvességben az ajtó előtt, mert nem nagyon szeretem a karaoke-t, pláne, mert fogalamam sincs, hogy kell tisztességesen leírni. Az idősebb hölgy kurva jól énekelt, a díszpinty se volt rossz, sem a két mozdulatlan csóka, de mindent összevetve azt hiszem elmondhatom ,hogy abszolút semmi keresnivalóm nem volt ott. Még a pultoslány se tetszett! ;)
Kitaláltam, hogy eső ide vagy oda, én sétálok egyet a környéken. Akivel beszélgetni akartam, egy mellimplantátumos srác karjaiban olvadozott, úgyhogy nem maradt túl sok kedvem ott maradni, és csendben szürcsölni a tonikjaimat, meg a kivetítőt bámulni. Kiléptem az ajtón, és se szó se beszéd viszlát. Körbesétáltam mindent a környéken; mondanom sem kell, tudom, hol a legjobb a kávé, hol árulnak olcsón Ászokat, hol kedvesek az emberek, melyik utcába tilos bemenni, satöbbi. Kiszórakoztam magam, gyönyörködtem a szépségemben (amióta gyúrok, elpusztíthatatlan, legyőzhetetlen Toruk Máktó vagyok XD), sétálgattam, aztán meghallgattam Jí problémáit, de megegyeztünk abban, hogy leszarjuk, így bement Mankával táncolni (hangsúlyoznám, hogy egy karaoke partiról beszéltem eddig!), én meg beültem a kocsiba, hátravágtam az anyósülést, felhívtam párszor a Lelassultakat, hátha kell egy felszabadító fuvar, aztán elküldtem a jobb hátsó hangszórómat az anyjába, és bealmáskörtézve bepunnyadtam, a nyilván üvöltő zene mellett. Nem telhetett el sok idő, mert nem szoktam ilyenkor aludni; Jí hívott, hogy átmannek arra a helyre, ami itt van nem messze, macskaköves, és olcsó a kannásbor... aham, folyóbor, macskakő, a híres "...ott állt az a három kúrva zsidó... -de Dottore, én is zsidó vagyok! -nem baj, de ott állt az a három..." történet, akkor ez a Móri borozó lesz, a Hattyú ház mellett, bár szerintem zárva van 11-től. Átkocsikáztam, a szakadó esőre való tekintettel a karib tenger kalózainak remixét hallgatva, és megálltam a - zárt - bejárat előtt. Mire telefonáltam volna, a csipet csapatból páran megjelentek. Mondom zárva van a hely. Erre mosolyogtak, és elsétáltak a Mammut felé. Kérdés, hogy mi a faszomnak járok én autóval? Na mindegy, aggódni kezdtem, mert Jí már a Mammutnál volt, öcsém meg eltűnt. faszomat az akciós Johhny Walker-be! A nagy korsó (1l) Hunters meg nyolcszáz forint körül volt. Köcsögök. Nekiálltam a szuperfilozófiámmal kikalkulálni, milyen útvonalon mozoghat ez az állat, és sikkerrel fel is vettem a Jégkert magasságában. Aztán átmentem a Mammut 1 bejáratához, mert Jí, meg a többiek is ott voltak. Akkor faszom, csüccs be, és húzzunk innen a retekbe. Mármint nem a Retekbe, hanem a picsába inkább. Huszonhatmilliárdcsilliárdtrillióhatezerszázmillióezerszázötvenkilencmillió hívást bonyolítottunk le, egymástól uszkve tíz méterre, mire sikerült bevarázsolni mindenkit a kocsiba. Át a Délihez, kis utca "mindegy, itt jó lesz", és "csak hadd menjek már haza!". Utána Nagykovácsi, egyik kedvenc településem, derékig érő sár, stb.; semmi gond, az eső úgyis lemossa a kocsit, amit én ígértem faternak! Még egy kicsit hallgatnom kellett, hogy "a kurvásat!" (beer see walk - picsa lp), hogy "nem a másik irányba kell mennünk?", és hogy "teljesen rossz irányba megyünk!". Vicces volt. Elkanyarodtam szentiván felé, mert gondoltam összeszedem a szolgálat után fatert, vagy a füves úton megyek haza (kábítószerfüggők és egyéb untermensch-ek kedvenc átjárója a két település között). Felvettem fatert, némi értetlenkedés után, aztán hazatűztünk félmilliárddal (amikor ott ül a tulaj, rendkívül óvatosan vezetek). Még megkínált egy sörrel, de már délelőtt elszállt az ihletem, amikor kiderült, hogy mindenki baszik rám, és semmi nem lesz a szigeti bebutulásból. Fater lefeküdt, Jí kiborult minden miatt, Lekter csak bután állt a szultánjában a teraszon, én meg megfuttattam Fáunkát a kertben, elszívtam egy jó hosszú pilzert, és bevágtam magam a konyhába. Flamóztam, levetkőztem, besomódtam az ágyamba, feldobtam a fülest, és elátkoztam magamban az összes pesti szombat éjszakát, meg az összes nőt a világon.
Ma 11 körül keltem, olyan baromságokat álmodva Kovácsovics Fruzsináról
és Nagy Feróról, meg egy kurva rossz koncertről, családi fűszerrel megbolondítva, meg rokikarival (mozgássérült parkolóigazolvány), hogy azt hittem, nem is létezek igazából. Kicsit morfondíroztam a világ jogosságán, aztán elbúcsúztattam anyácskámat, meg a nagynénémet, csináltam valami flamót, és azóta flashelgetek, kávézok, meg pilzergek itt a vasam előtt. Nemsokára indul a nagy margamenet (Kendermag buli a szigeten), ahova késve, de megyek, pláne, ha csak ennyire marad szar az idő.
Kaptam egy fura kommentet space-en, az egyik dídzsé karnációm oldalára:
Your essence is equal to the beauty of a galaxy. Your cleverness helps me breathe without the need of oxygen. Blinking reveals the true visage of beauty hidden within your eyes. Your beauty is equal to the smoothness of a polished gem. I sense wild vapors of sweet champagne in your larynx. A starfish's lifelong hallucinations of gelatin pools and of actuaries floating upon the foam and reciprocal ohm. The music that flows from your instruments overwhelms me with creativity. I keep searching for you between the cushions. I relentlessly desire cotton candy lollipops. In your presence even my shadow acquires the sensation of touch. You have not yet reached the height of your creativity. I find your eyes to be a wondrous amusement park filled with neo-plastic pleasures and turkish delights. How can I help but use your eyes as a means for self-asphyxiation? As the bliss slowly rises in my incandescent eluxulator, your mere presence has a euphoric effect upon me. What wonderful vibrations you are capable of.
Utolsó kommentek