..hétfő reggel van. legalábbis azt hiszem. veled is ez történt?
kedden indultam el, és ma szombat van. mindenki itt van. carl, a skizofr-énem, az öreg Csekiszt, lent a metróban, ami akárhogy igyekszem is, nem újul. izzadok, szakad rámfele minden, de aki kívül helyezi magát a komfort-körén, az az igazi császár.
de magamnál vagyok - minden a legnagyobb rendben!
tegnap voltam Babilonban, álláskeresés céljából. ez körül-belül úgy nézett ki, hogy egy gyomorfekély megszerzése után (apám vitt át egy szomszédos város vasútállomására, ahol előttem zárt be a büfé) egy parkinson-kóros öregúr mellett nyomorogva (nem t'om, mé' nőttem ekkorára), aki egy vödör hányással és egy szégyenszatyorral szállt fel ürömnél, megközelítettem a Bűn Városát, Kelet Párizsát. leszállásom után 60 másodperccel már a kávémért nyúltam, rágyújtottam egy jó húsos cigarettára, és bal szemem előtt a google maps-et forgatva lézerekkel, jobb szememmel a menekülési útvonalakat feltérképezve nekilendültem egy napsütötte tavaszi sétának, azért aggódva, hogy a fejszőröm a helyén maradjon, legalább az első interjúig.
nyilván megtaláltam a casting-os céget, és nyilván nem mentem be. nyilván adtam egy halom aprót egy hajléktalannak, aki teára gyűjtött. jó volt a marketingje. három méter után visszafordultam, és újra elmentem a fickó mellett, mire megint elővette jóféle diák-call-centeres énjét, és megtámadott a direkt marketing univerzum alfájával. csak annyit mondtam neki, hogy "haveeer... 4 másodperce adtam!" mire ő: "akkó' bó'dogú jévet."... akár. át a bőrfejűek közé a túloldalra, nem mintha ott akkora biztonságban lennék, de azt hiszem egy pillanat alatt lekenyerezhetem őket a nyakláncommal. ja, megtaláltam a régi elfelejtett cuccaimat...
séta, kilépve a Zichy utcáig, aztán be egy közértbe, ahol a két eladó konkrétan egy rádióval üvöltözött, nem gyengén törve az argót. vettem ezt-azt, aztán úgy döntöttem, megnézem, meddig van nyitva a hangszerbolt. 18:00. fasza. huszonkettő perc telt el, és benyitottam a ferenc körúton az egyik kedvenc kiszolgáló-egységembe. innen három pár dobdurung megvásárlása után eljöttem, és visszabattyogtam a nyugatiig. egy kóla, aztán újra Zichy, be a boltba, mondom heló.
felküldtek az emeletre, ahol először rácsodálkoztam a következő csillag születik egyik selejtezőjének új üdvöskéjére, amint egy fülessel a fején az "egy boszorka van" című metál-klasszikust veri egy háromszázezres rolandon. kis nosztalgia (ezt a nótát fújtam elsőévesen a Ráday utcában klarinéton - bár szaxizni akartam, mert szaxizni szexi, és a keletinél az aluljáróban pár éves koromban mindig ezt a track-et igényeltem a vaktól, jah nem, faszt, a "millió millió rózsaszál"-t;mindenesetre ott választottam először hangszert magamnak), aztán megkerestem K.L.Á.R.A.-t, az elektromos dobomat. végre jött egy kurva jó arcú eladó, már úgy értem: kurva jó arc volt. minden kérdésemre tudott válaszolni, kicsit elviccelődtünk, aztán mondtam, hogy a cucc szép, de nem a szépsége miatt akarom megvenni (na jó, nem elsősorban). és egy perc múlva már ott pakoltam bankot bankra, és vagy fél órát nyüstöltem a hálóbőröket, számoltam be rég elfeledett kelly trackekre, flasheltem, integettem a közönségnek, stb. - remélem rögzítette a biztonsági kamera, mert szívesen visszanézném, mennyire égő volt, amit cselekedtem. aztán lementem a pulthoz, megbeszéltük a paramétereket, és már újra a pesti flasztert koptattam, mint Citrom Bandi, álmában...
beültem A Hely-re a király ucában, cézár palotája mellett. lerombolták a tetőt, amit tavaly ősszel húztak fel - mi van?? csak egy pultossrác volt bent, illetve István, az egyik vezető, és talán Karotin bácsi, sziauram!, az "irodában", félholtan.
jött a zwacktól egy csóka, és ott hemzsegett körülöttem, hogy majd ide, meg oda fogja tenni a tábláit, és hol van a mézes körte, stb. stb. nem fogott a tollam, de nem is számított. kell valami... várok valamire, ami kirobbantja az ihletemet őrző négy amerikai kőfejet.
aztán szétsmseztem magam, hátha valamelyik élőlény ismerősömnek van fogása a társaságomra. Dó és G el is jöttek, beszélgettünk egy kicsit, aztán húzniuk kellett haza, én meg becsapódtam a Lámpás-sal megvilágított helyre, ahol az a nagyon kedves pultoslány dolgozi... na basszameg!!!
ez gáz.
ez naggyon gáz.
többet nem megyek oda.
vagy deh. :)
kilenc előtt egy kicsivel otthagytam a társaságot, főleg azt az állatot - igen, még most is pezseg a vérem - aki ötvenezer forintért vett egy dobszéket, amit ráadásul el se bírt egyedül! pff...
az utcára már David Webb-ként léptem ki, és erre flashelve tűztem át a nyugatiba (néhány perc volt az út összesen!), ahol ecsém rám sem ismert először, aztán vettem jegyet, toltuk a kólát, és hazáig röhögtünk azon a(z apám szerint orvosi szak)kifejezésen, hogy
kedden indultam el, és ma szombat van. mindenki itt van. carl, a skizofr-énem, az öreg Csekiszt, lent a metróban, ami akárhogy igyekszem is, nem újul. izzadok, szakad rámfele minden, de aki kívül helyezi magát a komfort-körén, az az igazi császár.
de magamnál vagyok - minden a legnagyobb rendben!
tegnap voltam Babilonban, álláskeresés céljából. ez körül-belül úgy nézett ki, hogy egy gyomorfekély megszerzése után (apám vitt át egy szomszédos város vasútállomására, ahol előttem zárt be a büfé) egy parkinson-kóros öregúr mellett nyomorogva (nem t'om, mé' nőttem ekkorára), aki egy vödör hányással és egy szégyenszatyorral szállt fel ürömnél, megközelítettem a Bűn Városát, Kelet Párizsát. leszállásom után 60 másodperccel már a kávémért nyúltam, rágyújtottam egy jó húsos cigarettára, és bal szemem előtt a google maps-et forgatva lézerekkel, jobb szememmel a menekülési útvonalakat feltérképezve nekilendültem egy napsütötte tavaszi sétának, azért aggódva, hogy a fejszőröm a helyén maradjon, legalább az első interjúig.
nyilván megtaláltam a casting-os céget, és nyilván nem mentem be. nyilván adtam egy halom aprót egy hajléktalannak, aki teára gyűjtött. jó volt a marketingje. három méter után visszafordultam, és újra elmentem a fickó mellett, mire megint elővette jóféle diák-call-centeres énjét, és megtámadott a direkt marketing univerzum alfájával. csak annyit mondtam neki, hogy "haveeer... 4 másodperce adtam!" mire ő: "akkó' bó'dogú jévet."... akár. át a bőrfejűek közé a túloldalra, nem mintha ott akkora biztonságban lennék, de azt hiszem egy pillanat alatt lekenyerezhetem őket a nyakláncommal. ja, megtaláltam a régi elfelejtett cuccaimat...
séta, kilépve a Zichy utcáig, aztán be egy közértbe, ahol a két eladó konkrétan egy rádióval üvöltözött, nem gyengén törve az argót. vettem ezt-azt, aztán úgy döntöttem, megnézem, meddig van nyitva a hangszerbolt. 18:00. fasza. huszonkettő perc telt el, és benyitottam a ferenc körúton az egyik kedvenc kiszolgáló-egységembe. innen három pár dobdurung megvásárlása után eljöttem, és visszabattyogtam a nyugatiig. egy kóla, aztán újra Zichy, be a boltba, mondom heló.
felküldtek az emeletre, ahol először rácsodálkoztam a következő csillag születik egyik selejtezőjének új üdvöskéjére, amint egy fülessel a fején az "egy boszorka van" című metál-klasszikust veri egy háromszázezres rolandon. kis nosztalgia (ezt a nótát fújtam elsőévesen a Ráday utcában klarinéton - bár szaxizni akartam, mert szaxizni szexi, és a keletinél az aluljáróban pár éves koromban mindig ezt a track-et igényeltem a vaktól, jah nem, faszt, a "millió millió rózsaszál"-t;mindenesetre ott választottam először hangszert magamnak), aztán megkerestem K.L.Á.R.A.-t, az elektromos dobomat. végre jött egy kurva jó arcú eladó, már úgy értem: kurva jó arc volt. minden kérdésemre tudott válaszolni, kicsit elviccelődtünk, aztán mondtam, hogy a cucc szép, de nem a szépsége miatt akarom megvenni (na jó, nem elsősorban). és egy perc múlva már ott pakoltam bankot bankra, és vagy fél órát nyüstöltem a hálóbőröket, számoltam be rég elfeledett kelly trackekre, flasheltem, integettem a közönségnek, stb. - remélem rögzítette a biztonsági kamera, mert szívesen visszanézném, mennyire égő volt, amit cselekedtem. aztán lementem a pulthoz, megbeszéltük a paramétereket, és már újra a pesti flasztert koptattam, mint Citrom Bandi, álmában...
beültem A Hely-re a király ucában, cézár palotája mellett. lerombolták a tetőt, amit tavaly ősszel húztak fel - mi van?? csak egy pultossrác volt bent, illetve István, az egyik vezető, és talán Karotin bácsi, sziauram!, az "irodában", félholtan.
jött a zwacktól egy csóka, és ott hemzsegett körülöttem, hogy majd ide, meg oda fogja tenni a tábláit, és hol van a mézes körte, stb. stb. nem fogott a tollam, de nem is számított. kell valami... várok valamire, ami kirobbantja az ihletemet őrző négy amerikai kőfejet.
aztán szétsmseztem magam, hátha valamelyik élőlény ismerősömnek van fogása a társaságomra. Dó és G el is jöttek, beszélgettünk egy kicsit, aztán húzniuk kellett haza, én meg becsapódtam a Lámpás-sal megvilágított helyre, ahol az a nagyon kedves pultoslány dolgozi... na basszameg!!!
ez gáz.
ez naggyon gáz.
többet nem megyek oda.
vagy deh. :)
kilenc előtt egy kicsivel otthagytam a társaságot, főleg azt az állatot - igen, még most is pezseg a vérem - aki ötvenezer forintért vett egy dobszéket, amit ráadásul el se bírt egyedül! pff...
az utcára már David Webb-ként léptem ki, és erre flashelve tűztem át a nyugatiba (néhány perc volt az út összesen!), ahol ecsém rám sem ismert először, aztán vettem jegyet, toltuk a kólát, és hazáig röhögtünk azon a(z apám szerint orvosi szak)kifejezésen, hogy
fülfrász XDD
Utolsó kommentek