LÉLEKFITNESS - NOWA H.BALL

lemegy a próba - végülis béke van.
két új szám gyökereit basztatjuk, meg 13, sharky, dot.

"akkor legyen az első négy negyedes háromnegyed után a háromnegyedes négy negyed, de először csak négy a harmadik kör végén, a plusz egyben, aztán 5, 6, 7, 8, és utána staccatto-ban megyünk majd tovább - az lesz a refrén!"
"milyen fos matekmetál zenekar lettünk már XD?"

próba után perkálunk, gyors pacsi, előtte még megosztom a hangfalakon Noma művét, aztán spuri a tüdőgondozóba.
elkérem a leleteimet, a hölgy az ablak túloldalán mosolyogva közli, hogy minden rendben van, jók a leletek. nagyon szépen megköszönöm, feljebb tekerem Nomát - kíváncsi vagyok hányszor hallgattam meg az Apokalipszis-t!
séta óbudán, cash a flóriból, kajaszag, korgó-fájó gyomor, szarul vagyok, mindjárt le kell feküdnöm a betonra, hogy mindegy legyen, rettegek a holnaptól, séta, séta, gondolatok, Noma, az megnyugtat, vörösvári út: pénzt váltok a késdobálóban. még van majdnem fél órám, és kurvára fázok, ergo valami meleget kell innom. a kocsmában ezt kávénak hívják. jó. de akkor egy cigit is kérek. dohányzok, kásás m1-et nézek. kisétálok aaaAAAANNYÁD! MILÁBAK?!?!!
megpihentetem egy dekoltázson a tekintetemet - a nyálam úgyis csorog már, annyira kajás vagyok.
jön a turnébuszom, fellibbenek, levágom magam, megint Noma feltekerve, leszállok, és életemben először sikerül úgy besunnyognom a lakásba a kerten keresztül, hogy nem támad rám valamelyik lelkes kutyám.
palacsinta, earl, Noma, Apokalipszis, chill, vas einstand, gyógyszer, pilz, msn, myspace.

feküdtem!
XD
(4:42:00 +fürdés +kaja +borotválkozás + + + + + + +)

15:15 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

a unity nem vész el csak átalakul
Current mood: adja!

check this one out!!!

www.myspace.com/nomagrf
 

APOKALIPSZIS LYRICS
Current mood: triumphant
Category: APOCALIPTIC Music

Nomagróf-Apokalipszis lyrics

Apokalipszis! Ha felvirrad a napom,

Akkor lángoljon minden „sztrít", minden „bít", minden vagon!

Takarodj az űrbe, mint a Cowboy Bebop,

Ha azt hitted, hogy hagyom hogy becsicskuljon a Hip-Hop

Itt MO-n, a tempón nem változtat a korotok,

A hétköznapok visznek rá, hogy repüljön a molotow.

Nem elég e Prison- , tesó, ide már egy „World-Break" kell,

Hogy megbirkózzunk a mindent behálózó world trade-el.

A szitu fölnégyel. Szavazással, önkénnyel,

Törvénnyel, kenőpénzzel, börtönnel, tölténnyel

Próbálják majd elnémítani a szívhangod,

Hogy nehogy egyszer kikotyogja azt, amit ott bent hallott.

Ettől vagy tetszhalott; tükrözi a retinád,

Hogy éhen fogsz halni, ha a világnak nem telik rád!

Csend a vihar előtt, hagyd el a terepet,

Vagy maradj, ha tényleg nincs már mit vesztened…

AKKOR, ROBBAN A POKOLGÉP,

JÖHET AZ APOKALIPSZIS, MINDENT ROKKOLJ SZÉT!

HA BEJÖN AZ AKCIÓ, HÁT TOMBOLJ MÉG!

FEL A KÉZ! MOST ROMBOLUNK! EGY… KÉT… HÁÁÁ…

(2x)

A pusztítás jelképei tömörülnek flottába,

Mint Síva, vagy az atombomba kibaszott füstgombája.

A terrorizmus össze baszta azt amiben hiszek,

Hogy csak Emberek vannak; nincsenek Katonák és Civilek.

Mindent kicikizek, ami szerintem szar,

Nekem ez ad erőt, oszt téged meg zavar,

Hogy a színpadra lépve csak egy mikrofonba tolom el:

Nem kell ide dobszerkó, minden show-t a flow dob fel!

100 év múlva tudósok a koporsómat feltépve

kutatják, hogy hogy volt ennyi hard core a vérembe',

kevés a lóvé és még kevesebb ki érzi,

mégis ez a fajta zene, ami soha nem lesz régi!

Csak tedd be a füledbe, oszt jobban leszel ettől,

mert a lélekről rap-pelek, nem lekizek a rap-ről.

Tekerd föl a deck-et hogy passzoljon

Nomagróf-hoz, nyomjad a  gombot azt had szóljon!

AKKOR, ROBBAN A POKOLGÉP,

JÖHET AZ APOKALIPSZIS, MINDENT ROKKOLJ SZÉT!

HA BEJÖN AZ AKCIÓ, HÁT TOMBOLJ MÉG!

FEL A KÉZ! MOST ROMBOLUNK! EGY… KÉT… HÁÁÁ…

(2x)

Itt túl sok a szó és kevés a tett bro',

Ez egy kurva bamba ország, kajak bemondja a híradó,

Hogy mifelénk mindenkin érezni a szesz szagot,

Úgy élsz mint egy átlag magyar ezért vagy már tetszhalott.

Tudom, hogy a mondandóm a fületekbe utat vájt,

Ha megnyomom a save gombot szétszakad a MB,

Az igazságot mentem. Jut eszembe, tudni kell:

Aki fegyvert fog egyszer az fegyver által hullik el!

Lett volna a Don kanyarban minden egyes hím,

Akinek az iraki dokumentum csak egy akció film.

Olyan ez az egész mintha vágynánk a vérre,

A vér pedig arra hogy a testből kijuthasson végre,

De Emberiség rábaszol, mer' a műved kontár.

Súlyosak a vádak, a Mindenható van a telefonnál,

Nincs lelki ismeret; nincs Isten - mindent megúsznál,

A pulzusod most mégis magasabb az átlagosnál.

Tényeket dobálok, mert nincsen bombám,

Hogy milyen szavak jönnek ki a „boberesek" torokán,

Hogy milyen a kormány, hogy milyenek az árak,

Hogy a városokban átlag nyomorban élnek százak,

Ez mind Velünk történi, ezért erről beszélek,

Mikor a térképünket rajzolták kifogytak a festékek,

De nincs nagy baj hogyha amit tolok eljut hozzád,

A beszéd az felelősség! Ilyen ez a sportág!   

ROBBAN A POKOLGÉP,

JÖHET AZ APOKALIPSZIS, MINDENT ROKKOLJ SZÉT!

HA BEJÖN AZ AKCIÓ, HÁT TOMBOLJ MÉG!

FEL A KÉZ! MOST ROMBOLUNK! EGY… KÉT… HÁÁÁ…

(4x)

360 MOVEMENT...

14:04 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

ha van justin az mp3-adon, baszasd a falhoz!
Current mood: hungry

...hát kettőkor még fordultam egyet, és a kezeimen fekve elaludtam. nem. barom.
öt előtt néhány perccel sikerült kiesnem az ágyamból - mióta elkezdett... hogy is mondjam... "nyomasztani" az egyedüllét, az alvás nem valami pihentető, leginkább egy istentelen nagy háborúhoz tudnám hasonlítani. azé' vannak kivételek ;)
szóval: felriadásom után valamelyik gyökér kis receptorom fogadta azt az irdatlan mennyiségű inputot, amit a telefonom nem-csörgése generált. "baa...aazzee....    mindjárt menni kell!!" - gondoltam, és egy hatalmas (közel egy órán át tartó) lendülettel kivetettem magam a konyhába. időm nagy részét azzal töltöttem, hogy friss teát főzzek alvó apámnak, aminek ugyan semmi értelme sem volt, de legalább egy idő után lett valahol egy didergő celsius a konyhában, amit betereltem a fürdőszobába, és ha már ott voltam, fontam egy kalácsot, aztán addig tekergettem mindenféle gombot, míg egy jeges esőt nem kaptam az arcomba. oké, negyed hét. és mire a szemeim kifelé kezdtek el nézni a bucimból, meg is érkezett a forró zuhany. hajlamos vagyok ilyenkor víznek képzelni magam, és ott tekeregni a lefolyó körül (a vizuális típusú emberektől itt kérek elnézést!...   na jó, azért a kalács is erő volt, nem?), egész addig, míg ki nem locsolom magamra az összes meleg vizet. visszafelé jövet, még erős szőrzettel az arcomon összefutottam Gáffal (nagyobb ecsém), és összegyalogoltunk pár pilzert, meg (kávé híján) teát, amiket el is fogyasztottunk. kis pofázás, aztán ő kiment a 6:40-eshez, úgy, ahogy én nem, én bevettem ismét a csempésszobát, hogy néhány gilette-huszár-vágással vagy halott-, vagy üzletember lehessek. mire mindent összevéreztem, a boros Tá-m is eltűnni látszott, így egy törcsivel a nyakam körül ingben, gatyában nekiálltam teát főzni...

kijutottam a megállóba, és eltelt 40 kibaszott perc. kicsit kezdtem berágni megint a társadalomra - hát hogy lehet az, hogy 5 és fél 9 között képtelen vagyok megtenni egy szűk harminc kilométeres távot???
bár mindegyik autóban egy ember ült, senki sem vett fel, de a kis jamie segítségével kibírtam, hogy megvárjam a 7:22-est. ami nem jött, egészen 7:50-ig, egyszerre a... a késve érkező 7:40-essel. az elsőn a vörösvári-, a másikon a csabai köcsögök. remek. ülőhely: zéró, állóhely: zéró, levegő: zéró, hárdkór a dobhártyámon: maximum. leszálltam 8 után a solymári vasútállomáson, és meglepődve tapasztaltam, hogy amit pár perce nyomoztam ki, hihetetlenül előrelátó módon telefonon, a 7:53-as vonat még bent áll. felrúgtam pár embert, de mit érdekelt az engem, el kellett jutnom, a kis zöld gombig (nem tudom, mennyi posztomat olvastátok, de valahogy életem minden meghatározó részében előjön egy "kis zöld" stuff...), ami legutóbb is elmozdult, amikor tapizni akartam. oké, az egomi is most ment el - ergo meg kell várnom kettő darab solymár-vörösvár távot. addig sétálgatás, jegyvásárlás, és annyi pilzer, amennyi csak a tüdőmbe fér. lassan csak beállt a nagykombínóm, feltolakodtam, és csodák csodája: volt egy hely: foglalva.
az annnyyáááád!
amíg le nem verekedtem magam újpesten a metróba, azon kattogtam, hogy most akkor vesztes hozzáállás volt-e, hogy nem ültem le a vonat egyetlen utolsó helyére, vagy... vagy nem? válasz még nincs, de kitaláltam, hogy királyként szállok fel a metróra, ha már úgyis az egész napom borul a (ma reggel, és nyilván a forgalomnak köszönhetően) tetves szemét.. mindegy. faszom - nem ők tehetnek róla!!!
oké, beértem a laborba, bár a kedves in-kább* "securitate" (a laborosok így hívják őket! ) is meg akarta akadályozni, hogy a fohászban lefektetett alapokra építeni tudjak. csak fél óra. ezért keltem ötkor basszameg. nincs meg az emberem, az ajtók zárva, satöbbi - dehát mégiscsak én vagyok én, nem igaz??! segond, hív a főnököm, hogy megvan-e minden, közbe meg is lesz minden, még a megrendelés csorbáját is sikerül kiköszörülnöm, aztán uzsgyi lehel tér, öt pilz, és a reggelizés ideája.
tízre volt megbeszélve a kis "értekezlet" - tíz előtt öt perccel bent ültünk a portán. megbeszéltünk mindent, a főnököm elment, a maradék csapat is feloszlott, és a kollegával nekiestünk az irodisták rémisztgetésének. annyit tudni lehet/kell, hogy öö... /pirul/ nem bombaszakértő vagyok, hanem levegő-mintavételező (kisiparos, szakmunkás...bláblááábláááblábláblablááá). senki nem hal bele, ha pl. száz liter levegőt átszippantok egy szűrőn. de (ez nem ma volt, hanem még tavaly talán) amikor rábíznak egy jó képességű karbantartó-arcra, aki berúgja a 150 fős call center ajtaját, és bekiabál, hogy "semmi pánik, csak vírusmintát veszünk a levegőtökből" - és ezek után azt látják, hogy effektíve konkrétan, bazdmeg - már ne haragudj! - tényleg mintát veszek...


XD az kurva jó buli volt!
hasonlított ahhoz, amikor felgyújtottam egy nem nevesíthető naagy áállami irodaházat a büféjénél fogva! XDD hehh.. régi szép idők...

nade.. nem akarom feltartani magam - megint annyi mindent tolok egyszerre, hogy kettéáll a... szóval sokat. megcsináltam a munkát, iszonyatos dokumentáció, kódolás, miegymás, ismételten átverekedtem magam az in-kább sorain, bár most egy idősebb úr (tényleg, úr!) volt, bedurrantam a laborba, szétszórtam (értsd: "kiosztottam" a mintákat, mindent aláírattam, aztán fellélegeztem (mostanában nem sokat voltam babilonban, aztán terhel-terhel), és elindultam haza. értsd: vettem egy literes eper-koktélt egy hentesnél (! - és lehet babilont utálni???), még a nagyvárad téren, és felugrottam pilzeregni, meg pofavizitre a papához. neki is látnia kellett, milyen az "uzs:ey g" style. pofáztunk egy kicsit, örültünk egymásnak, aztán eszembe jutott, hogy esetleg a leendő munkahelyemre (ami persze már nem az) is be kell mennem, mert a magánnyugdíjpénztárbabelépő papírom, meg a tüdőszűrő-igazolásom is nálam van. hogy is ne lett volna nálam, ha egyszer eleve oda készültem?
szóval irány óbuda, annak is bejáratott, szétett ékszerlába. bementem, akkora örömmel fogadtak, hogy az TÉNYLEG bazdmeg HIHETETLEN!!!, mindent rendeztem, nem is a létra legaljáról kell indulnom, hanem, meg sőt - de régóta tudom, hogy amit elújságolok örömömben a többieknek - az megdől, mint a titanic, aztán csak én tűnök a buli végére szarnak. ;D

szóval minden sikerült - elsétáltam (ennyi) az óbudai waldorfig, csak úgy, hogy adjak pár percnyi hideg szelet, sanszot a búrámnak, hogy kiértékelje az elmúlt (<25** évet, vagy legalább annak az utolsó 10 és fél óráját. nem nagyon akaródzott. megettem hát reggeli gyanánt háromnegyed négykor egy zacskó mentolos szőlőcukrot, amitől még most is hányingerem van. négy óra egy perckor felszálltam a buszomra, és volt annyi eszem, hogy leültem, mert túl készületlenül ért volna a következő 55 (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) perc, amit az "utazás", még erősebb kifejezéssel élve a "közlekedés" elvett az életemből.
bazdmeg XD

azért ez nekem túl durva - vagy nyomi vagyok.

megkívántam a rezet, és nem tudtam neki ellenállni - csak egy laza vásárlás, meg egy rövid "játék" a kutyáimmal (alphonse most már rendesen életveszélyesen tolja a metált***) - ez minden, mi belefért a napba. hazajött anyukám, segítettem mékápolni Lekternek, mert holnap fellép egy színdarabban, amit az első sorból fogok megtapsolni.
meg baszom a rezet, és csalom a szpésszel.
a bér-jutúbról nem is beszélve...

eyo.maidaagz.'tlystamredi4wor.sauuletzbig'nyt! (Lilla, ha olvasod )






khm.
jó.
az esti ivászatot bebuktam, csak holnap lesz lóvém.
de holnap mindent pótolok körte barátommal...




*
**comin' soon
***megtanulta a leckét!

Currently listening : Str8 Off tha Streetz of Muthaphu**in Compton By Eazy-E Release date: 1998-11-24

23:38 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

tarján kettőpontnulla
Current mood: flirty

akkor ez legyen direkt, szemben az előzővel.

elmentem a nagyfaluba édes egy kisebbik ecsémmel, és úgy berúgtunk, mint a szemét. ennek megfelelően valamikor a délután folyamán jöttem csak létre, egy teljesen idegen mátrixban. konkretizáltam, miközben hat liter vizet magamra engedtem, hogy a mozgáskultúrám még mindig elég törzsi, valami elbaszott esőtánchoz hasonlít. aztán fény derült a szörnyű igazságra: a tesók kiszolgálták magukat a pénztárcámból, így nincs nálam cash. mindjárt jön a busz, amivel még éppen beérek, de akkor rohanás le a térre, pénzért. az automata szar volt, eggyel lejjebb kellett mennem (a buszindulás magasságában ez a plusz 15 perc elég kínos azért), sikerült feltöltenem a tárcám, visszafelé találkoztam apámmal, és lepasszoltam neki a családi bankkártyát. aztán átvetettem magam az út túloldalára, és az első autó elé kibasztam a kezem. meg is állt, én meg gondoltam, egy ügyes (vice cityben elsajátított) mozdulattal helyet cserélek vele, és tövig taposva a pedált, percek alatt bejutok a startvonalhoz, még egy cigire is lesz időm. persze nem adta könnyen az öreg a volánt, de legalább elvitt a hűvösvölgyi útig, és kirakott egy megállóban. egy megállóban... egy olyan megállóban, ahol egyetlen egy kibaszott busz jár, és az se negyed óránként!
stoppolok. a hűvösvölgyi úton.
aztán beáll a buszom, és közel fél óra alatt eléri kínkeservesen a moszkva teret, amit úgy szelek át, mintha éppen a partraszállást gyakorolnám.
akarok venni egy cigit, de nem, futok, mint egy disznó.
aztán odaérak, nagy nehezen, beszállok a hópárducmintás túrnébaszba, felteszem a fülesem, csutkára kitekerem a hangerőt, és hátradőlök. alig egy órát késtem csak.
átkanyarodunk budapesten, becuccolunk, kiderül, hogy annyira kicsik vagyunk, hogy simán befér a cucc, így nem kell a pótkocsi. azt le is akasztjuk az első benzinkútnál (ami kb. 3 sör távolságra van a techno termétől).
találkozunk mindenki legjobb barátjával, és veszünk is tőle egy csomó szeszt.
"
-nektek van füvetek?
-aha.
-nekünk is van.
-akkor van füvünk.
"
elérjük tarjánt, reménnyel, és vágyakozással telve.
és bemegyünk a kiskocsmába.
se cucc, se semmi, közönség alig...

aztán helyi arcok hoznak ingyen (!) egy teljes színpadot, nagyjából ezzel egyidőben megérkezik a tömeg is, szépen megtelik a hely, a hangulat állat, és alig egy óra van hátra a techno koncertig.
a backstage-ben egy hatralmas plazmatévé vár, meg az a rengeteg szesz, amit beviszünk. pornócsatorna nincs, hiába minden erőfeszítésünk, csak egy nyolcszázadrangú meccset tudunk kásásan behozni.
"mindenkinek sört a kezébe, és üljünk alsógatyában a tévé elé, meccset nézni!"

a hangulat príma!
a techno koncert csak akkorát üt, amekkorát szokott (geci nagyot!), utána lassan felszivárgunk a színpadra. nem túl nagy a hely, így a mozgás elöl annyira nem adja a dítet, de minden fasza - imádjuk salgótarjánt!
lejönnénk, de annyira visszáznak, hogy elgondolkozunk a napalm death die c. slágerén, persze Ap:ey-nak eszébe jut: "jó, akkor most felsorolom a számainkat, és amelyiknél a legnagyobb a hangzavar, azt játszuk el!" - a firefireroots nyer, hatalmas vor-ral.
letoljuk, iszonyat, mindenki mindenhova mászik, üvölt, sikolt, hörög, iszik, szív...
aztán leolvadunk a deszkákról, és újra elfoglaljuk a backstage székeit. átadjuk egymásnak a "tudást" (holland-, ill. norvég-kemence, cserébe a "pi*ába átszarásért*), miközben borsmentás TG csokit majszolunk, és kislányokkal fényképezkedünk. Lillácska (Zoli) elhajt egy csajt, akinek ez nem tetszik, erre Lillácska dialogizál:
"
-én vagyok a kelly dobosa! én lehetek bunkó!
-minden dobos bunkó!!!
-így van!
"
eszembe dörren az a gótmetál picsa...

addig-addig iszunk, míg ki nem parancsolnak minket a helyről. mindenki gratulál, pár arc még együtt iszik velünk odakint, amíg a buszt várjuk, ami a sznpadért cserébe hazavisz pár csajt, meg srácot.
ez a minimun bazzeg!

öö... asszem a többit olvashattátok már.







*azé' van ami még engem is sokkol XD

Currently listening : BOOM SHAKKA By COOL V

10:17 - 0 Comments - 0 Kudos - Add Comment - Edit - Remove

hol is tartottam?

mindegy, pár perc, és jövök.